Advent harmadik vasárnapja (A év)
Card. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése
(Mt 11,2–11)
Az elérkező mennyek országa első gyümölcse az, hogy kérdés fakad fel abban, aki várja. Nem egy válasz, nem egy bizonyosság, hanem egy nyitott kérdés, egy bejárandó út.
A kérdés azokban merül fel, akik a Jordánhoz mennek azért, hogy megkeresztelkedjenek, és János prédikációját hallva azon tűnődnek, hogy mit kell tenniük (Lk 3,10). A kérdés János szívében is felmerül, aki elcsodálkozik annak láttán, hogy a Messiás a történelemben mutatja meg magát, és ezzel az ő várakozásait gyökeresen felforgatja.
János első kérdését a keresztelés pillanatában találjuk, amikor meglepve fordul Jézushoz: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14).
Egy másik kérdéssel találkozunk a mai evangéliumban (Mt 11,2–11), amikor Keresztelő János börtönben van, elküldi tanítványait Jézushoz, hogy kérdezzék meg, valóban ő-e az, akit várnak, vagy valaki mást kell várniuk (Mt 11,3).
Elsősorban erre a kérdésre összpontosítunk, hogy elmondhassuk, ebben az adventi időszakban, amikor arra kérnek minket, hogy készítsük az utat az érkező Úr számára, az első lépés pontosan az, hogy megfelelő kérdéseket tegyünk fel.
A kérdezés éppen az, ami lehetővé tesz egy újdonságot, egy utat. Nem elég egy változást előidézni, arra fel kell készülni. Azután további lépésekre van szükség: választásra, akaraterőre, kitatásra. Ám az első lépés a kérdezés.
János kérdése abból fakad, hogy szakadék tátong az ő várakozása és Jézus életstílusa között, akiről a börtönben hallott beszélni. Nem elvontan kérdez, hogy „ki vagy te?”, hanem azt kérdezi, hogy Jézus valóban a régóta várt Messiás-e, az a Messiás, aki megnyitja a mennyek országát. Keresztelő János egy hatalommal bíró Messiást hirdetett, aki ítéletet és igazságot hozna. Most börtönben találja magát, és úgy tűnik, hamis hang hallatszik: Jézus nem felel meg János várakozásainak.
Jézus felismeri és megérti ezt a kételyt. Nem válaszol közvetlenül sem állítva, sem tagadva. Hanem módszert kínál, vagyis egy utat, amelyet meg kell tenni ahhoz, hogy megtanulhassuk felismerni azt, ahogyan ő a történelemben cselkeszik.
A módszer két igének, a hitélet két aspektusának összekapcsolásából áll: a hallásból és a látásból.
Jézus valójában úgy válaszol Keresztelő János küldötteinek, hogy arra kéri őket, hogy mondják el Jánosnak, amit hallanak és amit látnak: „Jézus ezt válaszolta: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok«” (Mt 11,4).
Ha megállunk a látásnál, akkor fennáll annak a veszélye, hogy megbotránkozunk. Mert Jézus tettei nem szenzációs vagy forradalmi tettek: nem pusztítja el a gonoszokat, nem szünteti meg a szenvedést, és végül őt is igazságtalanul elítélik és keresztre feszítik. Sőt, Keresztelő János elvárásai alapján Jézus olyan tetteket visz véghez, amelyek váratlanok egy „Mester” és Isten küldötte esetében: leül bűnösökkel, játszik gyerekekkel, beszélget asszonyokkal… vagyis nem éppen azt teszi, amit vártunk attól, akinek „szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét” és „olthatatlan tűzzel elégeti a pelyvát” (Mt 3,12). Jézus pontosan erről a megbotránkozásról beszél a 6. versben: „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem”.
A megbotránkozás elkerülése érdekében tehát nem elég látni, hanem hallani is kell. Jézus válaszában arra utasítja Keresztelő Jánost, hogy gondolja át újra a Jézus által véghez vitt tetteket, és egyúttal figyeljen a Szentírásra: „A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,5). Hallgatnunk kell a Szentírásra, hogy megértsük Isten cselekvésmódját, szeretetének a módját. Valójában azok a szavak, amelyekkel Jézus a tetteire utal, Izajás próféta szavai Isten szolgájának tevékenységéről. Így és sehogyan másként jön el az, akit várva vártak, és őbenne jön el Isten az emberekhez.
Jézus meghívja Keresztelő Jánost, hogy váljon szabaddá fenntartásaitól és előítéleteitől, saját istenképeitől, Isten iránti viszonyulásától, és bízzon Istenben. Csak így nyílnak meg szemeink és füleink Isten igazi megértésére.
Végül Keresztelő János lesz a megkérdezett, és már nem Jézus. Ő arra hívja Keresztelőt, hogy értelmezze újra a dolgokat és önmagát, hogy engedje, hogy újra és újra kérdések érjék.
+ Pierbattista
(ford.: Szatmári Györgyi)
