Készítsetek hajlékot az Úrnak szívetekben!

„Elfogadták, hogy mi is érző lények vagyunk” – Interjú Kalocsai Noéval és Mészáros Árpáddal

2024.05.14 Címkék:

Milyen az élet egy autizmussal élő felnőtt ember számára az Autista Segítő Központban (ASK) eltöltött évek után? Milyen hosszú távú segítséget tudtak nyújtani a ferencesek az általuk fenntartott tagintézményekben? Alábbi interjúnkban Mészáros Árpád és Kalocsai Noé, egykori tanulók mesélték el saját szemüvegükön keresztül, milyenek voltak a mindennapok a központban, hogyan tudják hasznosítani az ott megszerzett tudást, és hogy hogyan képesek helytállni azóta a nagyvilágban.

A gyöngyösi Autista Segítő Központot 1999-ben alapították, az intézmény fenntartója a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány. Az ASK hazánkban egyedülálló módon, több tagintézmény komplex, egymásra építő munkájával segíti az autizmussal élő gyermekeket és fiatalokat, illetve az őket nevelő családokat. Az ASK-nak helyt adó kolostort 1999-ben kapta vissza a ferences rend; itt nyílt meg 2001-ben a Kiskorú Fogyatékosok Otthona, 2003-ban pedig az általános iskola, majd 2008-ban egy lakóotthon is létesült felnőttek számára a közeli Karácsondon.

A szegregált iskolában speciális oktatást biztosítanak az autizmusban érintett gyermekeknek, ahol gyógypedagógusok és gyógypedagógiai asszisztensek foglalkoznak a diákokkal képességeikhez mérten. Minden gyermeknek saját napirendje van, ami elengedhetetlen számukra, hiszen az autisták többnyire nem tudnak eligazodni a külvilágban, a strukturálás ellenben biztonságérzetet ad nekik, ezáltal pedig a bennük lévő stressz is oldódik. Ezeknek a gyerekeknek az a legjobb, ha megkaphatják az állapotuknak megfelelő fejlesztést és gondozást.  

– Hogyan és miben segített nektek a Ferences Rend és az általuk fenntartott Autista Segítő Központ?

– Árpi: Talán a legfontosabb kiemelni, hogy teljesen más volt a megközelítésük, mint a legtöbb hagyományos iskoláé. Korábban mindig azt tapasztaltam, hogy nem értenek meg. Az oktatási intézmények nagyrészében egyféle tanítási mód létezik, és meg vannak róla győződve, hogy minden gyermek esetében az a jó. Ez azonban koránt sincs így, például az én esetemben is egyértelműen érzékelhető volt, hogy nem úgy működöm, mint a többi gyerek – azaz speciális igényeim vannak. Az autizmus mellett nálam figyelemzavar és hiperaktivitás – azaz az ADHD bizonyos fokai – is jelen voltak. A tapasztalatok alapján ma már tudni lehet, hogy az autizmussal élők esetében leginkább a figyelmet kell megragadni. Persze mi sem vagyunk egyformák, vannak köztünk nehezebb és könnyebb esetek. Az ASK-ban már azzal rengeteget segítettek, hogy erre szakosodott emberek foglalkoztak velünk. S mivel teljes mértékig elfogadták, hogy mi is érző lények vagyunk, sokkal empatikusabbak voltak, így nagyon magas színvonalon tudtak segíteni.

– Noé: Ezen kívül hitélet és vallás terén is nagyon sokat segítettek. Rendszeresen jártunk misére, jó kapcsolatot ápoltunk a papokkal és a kántorral is. Józsi atyánál – Isten nyugosztalja – rendszeresen ministráltunk, Laci kántortól pedig zongoraórákat vettünk. Mindez megerősítette bennem az egyházhoz fűződő köteléket.

– Milyen volt az élet a központban?

– Árpi: Ez nagyban függ attól, ki mennyire érintett az autizmusban, és az állapota mennyire van kihatással az életére mentálisan vagy fizikálisan. Én végig azt tapasztaltam, hogy mindenki rendes volt velem. Azt éreztem, hogy tényleg rólam van szó, velem foglalkoznak és végre megpróbálnak megérteni engem. A tanárok és a dolgozók nagyon közvetlenek voltak, így kapásból jó ponttal indultak nálam. (Nevet)

– Noé: Azt tudni kell, hogy az ASK-ban az iskolán kívül van átmeneti otthon és lakóotthon is. Árpival ellentétben én kollégista is voltam. Ami nagyon hiányzik, mióta elkerültem onnan, az a napirend és a pontosság. A rendszeresség nagyon jót tett nekem. A nevelők pedig mindig rugalmasak voltak, igaz, hozzám lazábban is álltak, mert önálló vagyok. Nekem inkább a kommunikációval és a tanulással vannak problémáim. Felső tagozatban kerültem az ASK-ba, az első négy évet különböző iskolákban jártam: részben a családi hátterem, részben pedig a tanulási- és beilleszkedési nehézségeim miatt. Az is nagyon szimpatikus volt, hogy az ASK-s iskolában mindig nagyon interaktívak voltak a feladatok.

– Milyen kedves emlékeitek vannak az intézményről?

– Noé: Mivel önállóbb voltam, néha kaptam egy-egy kulcsot olyan folyosókhoz, amik amúgy zárva voltak. A nevelők tudtával járkálhattam ezeken, de volt például számítógépes szoba is, ahol időt tölthettünk. Aztán az esti beszélgetéseket is szép emlékként őrzöm. Illetve volt médiaszakkör is, ahol a barátokon túl egy hatalmas löketet is kaptam a későbbi munkámhoz.

– Árpi: Már a legelején látták, hogy nagyon szeretek zenélni (gitározok és éneklek), így kapásból lehetőséget biztosítottak, hogy fellépjek jótékonysági koncerteken és zenés esteken. Például volt két zeneakadémiás fellépésem is, legutóbb például a Szent Efrém Férfikarral, Dés Lászlóval és Bolyki Sárával. Ezek borzasztó jó élmények voltak.  

– Pontosan mivel foglalkoztok most? Milyen út vezetett oda, hogy rájöjjetek, mi érdekel titeket?

– Árpi: Jelenleg egy hangszerboltban dolgozom Gyöngyösön vevőszolgálatosként, illetve van egy zenekarom, ahol saját dalokat írunk. Emellett pedig programtervező informatikát tanulok a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gyöngyösi Károly Róbert Campusán. A zene iránti vonzalmam hamar megmutatkozott, hiszen mióta az eszemet tudom, édesapám szintetizátoron játszik. Eleinte úgy volt, hogy a zongora lesz az én hangszerem is, de apukám kapott szülinapjára egy gitárt, amit aztán javarészt én használtam. Végül az éneklés mellett ez lett a hangszerem.

– Noé: Én pedig a Gyöngyösi Városi Televízió operatőre vagyok. Mellette fotózok és videózok egyéni vállalkozói formában. Nagyjából 5-6 éves korom óta érdekel a film- és videókészítés, így efelé kezdtem el fejleszteni magamat. Az ASK-s médiaszakköröknek sokat köszönhetek e téren.

– Hogy érzitek, tudjátok hasznosítani az ASK-ban megszerzett tudást és tapasztalatot a munkátokon túl is? Azaz a mindennapi életetekben?

– Noé: Nekem például nagyon hasznos volt, hogy ráneveltek, miként bánjak felelősségteljesen a pénzzel, de az adózással kapcsolatos tudnivalóknak is nagy hasznát veszem. A beszélgetés elején már említettem a rendszerességet: számomra ez nagyon fontos, mert néha nehezen érem utol magam. Azt is megtanultam ott egy életre, hogy ne ítélkezzek rögtön mások felett, illetve azt a szemléletet is az ASK-nak köszönhetem, hogy a kicsit is meg kell becsülni.

– Árpi: Az ASK segített rájönni, hogy minden ember máshogy viszonyul a dolgokhoz. Azóta valahogy meg tudom értetni magamat mindenkivel, és én is igyekszem megérteni másokat. Mára már nagyon hamar sikerül elkapnom azt a szálat, ahol be tudok kapcsolódni egy másik ember nézőpontjába. S mivel megtanultam, hogy mindenkinek más a fontos, így az elfogadóképességem is javult. Minden ember egyéniségét tiszteletben kell tartani!

– Tartjátok-e még a kapcsolatot a ferencesekkel? Kialakult-e erősebb kötelék?

– Árpi: Mai napig tartom velük a kapcsolatot. Ha a központnak bármilyen kérése, óhaja van, amiben tudok segíteni – zenélni, jótállni, példát mutatni –, egyből rohanok. Ez evidens, hiszen ők is nagyon sokat segítettek nekem. Most, hogy már a diák és dolgozó közti korlát is megszűnt, még szorosabb kötelék alakult ki. Nemrég például lehívtak Petőfibányára fellépni, ahol a volt csoportvezetőm lakik. „Gyere, igyunk már meg valamit!” – mondták utána. Teljesen egyenrangú partnerként kezeltek, nagyon jól el tudtunk beszélgetni, nem voltak korlátok.

– Noé: Én is tartom velük a kapcsolatot, főként most, hogy már újra Gyöngyösön vagyok. Eljárok a misékre, és a fent említett Laci kántorral is össze szoktam futni. 2021-ben a koronavírus idején egyébként önszántamból felkerestem Miskolcon egy atyát, hogy szeretnék elsőáldozni és bérmálkozni.

– Ha röviden kéne summázni, mit jelent számotokra az ASK, mit mondanátok?

– Noé: Életre szóló kapcsolatokat és barátságokat: ez igaz az ASK-ra és a ferences rendre is.

– Árpi: Az Autista Segítő Központ lényegében a csodák kolostora. Még ha nem is minden esetben értjük meg elsőre, de ők mindig segíteni akarnak.

***

Mellettük, velük, értük – kérjük, adója 1%-ával támogassa a magyarországi ferencesek szolgálatait! 

Támogatásával hozzájárul, hogy az Autista Segítő Központ továbbra is biztonságos hely és lehetőség legyen a fejlődésre az autizmussal élő gyermekek és felnőttek számára.

Kedvezményezett neve: Ferences Alapítvány
Kedvezményezett adószáma: 18209778-1-41

Felajánlási határidő: 2024. május 21. (kedd, 23:59)

További információ: https://www.ferencesek.hu/adomanyozas/1szazalek/

Fotó: Autista Segítő Központ, Ferences Média, Moldoványi Barnabás
Ádám Rebeka Nóra
Ferences Média, 2024

Hozzászólások lezárva.