November 19-én ünnepli a magyar egyház Árpád-házi Szent Erzsébetet (1207–1231), akit a világegyház Magyarországi Erzsébetként tisztel. A gyermekkora óta Istennel mély egységben élő hercegnő rövid, de a radikális szegénység és a kitaszítottak szolgálata mellett elkötelezett élete ma is példa a ferences család, különösképpen pedig a Ferences Világi Rend számára. Írásunkban négy, az életútjához kapcsolódó tény segítségével szeretnénk közelebb hozni őt olvasóinkhoz.

Szentségben élő gyermek volt

Az Árpád-házi Szent Erzsébet életéről szóló legendák emlékek tucatjait őrzik arról, hogy gyermekként is mély, személyes kapcsolatban volt Istennel. A négy szolgáló vallomása (Libellus de dictis quatuor ancillarumsancte Elisabeth confectus) című tanúvallomás-gyűjteményben megszólaló Guda szerzetes szűz vallomásában ezt olvassuk: „Szándékai és tettei Istenre irányultak mind a játékos, mind a komoly dolgokban. (…) Amint az némely játékban szokás – féllábon ugrándozva a lányokat a kápolna felé kergette, s ha egyszer-egyszer e játék ürügyén nem mehetett be, legalább a templom küszöbét és falait csókolta meg.” A tanú más olyan helyzeteket is felidéz, amelyekben Erzsébet a játékot választotta kapuként Isten felé önmaga és társai számára: „A gyűrűs és más játékok nyereségének tizedrészét szegényebb játszótársnőinek adta, akiknek különféle apró ajándékokat is juttatott. Minden egyes ajándékért néhány Miatyánk és Üdvözlégy elmondására kötelezte őket.” Ifjú- és felnőttkorában is megtartott szokását, amely szerint a tánc és az ékes ruhák csak a hivatalából fakadó mértékben jelentették élete részét, már gyermekkorában is gyakorolta: „Amikor sokadmagával körtáncot járt, így szólt a lányoknak az első forduló után: »Elég nekem egy körtánc is a világ kedvéért, a többiről Isten kedvéért lemondok”, és még sok effélét cselekedett.«”

Gyermek volt még akkor is, amikor a kor szokásának megfelelően négyévesen eljegyezték I. Hermann türingiai tartománygróf azonos nevű fiával. Az ifjú azonban fiatalon meghalt, így Erzsébet keze öccséé, Lajosé lett, akivel 14 éves korában kötött házasságot. Boldog házasságukból, amelyben mindvégig gondjuk volt a szegényekre, három gyermekük született.

Boldoggá akarta tenni az embereket

Erzsébetnek kora ifjúságától különös figyelemmel fordult a szegényekhez, a betegekhez és a kitaszítottakhoz, nagy gonddal és személyesen ápolta azokat a betegeket is, akikre senki nem figyelt, vagy akiket a taszító kór a társadalom peremére sodort. Saját egészségére, erejére való tekintet nélkül gondoskodott róluk olyannyira, hogy gyóntatója, a szigoráról híres Marburgi Konrád korlátozni volt kénytelen Erzsébet tevékenységét. Egy alkalommal, amikor alamizsnát osztott, a tanúvallomás szerint „nagy tüzet gyújtatott, és sokak lábát megmosatta és bekenette. És a szegények énekelni kezdtek, és nagyon jól érezték magukat. Ezt hallván Boldog Erzsébet így szólt: »íme, megmondtam nektek, hogy boldoggá kell tennünk az embereket.« És maga is együtt örült az örvendezőkkel.”

Ő a ferences világi rend egyik védőszentje

Erzsébet, aki – amint a fenti példákból kitűnik – már kora gyermekkorától vonzódott a radikális szegénységhez, az 1220-as években kerülhetett kapcsolatba a ferences renddel, amikor a testvérek még Szent Ferenc életében letelepedtek Wartburg közelében. Az irgalmas és szolgáló szegénységben minden bizonnyal példát jelentett számára a ferencesek élethivatása; gyóntatója, a már említett Marburgi Konrád is a kisebb testvérek rendjéhez tartozott. Noha Erzsébet életében a ferences világi rend ma ismert keretei még nem voltak megszilárdulva, a közösség hagyománya őt tartja egyik védőszentjének: életformája pontosan az az evangéliumi szellemben megélt világi ferences életforma volt, amely számára ma is példát jelent Erzsébet élete.

Amikor Ferenc pápa 2021 novemberében a ferences világi rend képviselőivel találkozott, a Vatikáni Rádió tudósítása szerint így fogalmazott: A ferences karizma szerint élő világi férfiak és nők hivatásának lényege, hogy „Szent Ferenc életstílusát valósítsák meg környezetükben, az evangélium adja életük formáját és alapját. A szegénység, a kicsinység, az egyszerűség jegyeit vegyék magukra, és így tegyenek tanúságot Jézusról. Éljenek egyszerű életet, nagy elvárások nélkül, boldogan kövessék a szegény és keresztre feszített Krisztust, amint azt Szent Ferenc és sok-sok követője tette és teszi a világban. Karolják föl a lét perifériáján élőket, vegyék ki részüket a kifelé nyitó Egyház szolgálatából. Hirdessék a jó hírt a szegényeknek, akik Krisztus teste. Legyen ebben fényes példa előttük Árpád-házi Szent Erzsébet, a rend egyik védőszentje.”

Mindössze 24 éves volt, amikor meghalt

Miután férje meghalt, sógorai Erzsébetet Wartburgból Eisenachba űzték, ahol – mivel senki nem fogadta be őt – egy kunyhóban húzta meg magát. Világi rangját elveszítve és magára öltve a ferencesek egyszerű, szürke habitusát, különösen közel került a ferences életeszményhez: a testvérekkel Te Deumot énekeltetett, amiért – Assisi Szent Ferenc példájára – ő is hasonlóvá válhatott a szegénységben az alázatos Üdvözítőhöz.

Haláláról egyik szolgálója tanúvallomásában így beszélt: „Amikor, úrnőm, Boldog Erzsébet halálos ágyán feküdt, hangot hallottam, amely mintha a torkán belülről szólott volna igen édesen, amikor ő a falnak fordulva feküdt. Egy óra múlva megfordult és így szólt hozzám: »Hol vagy, kedves?« Azt feleltem: »Itt vagyok!« És hozzáfűztem: »Ó, asszonyom, milyen édesen daloltál!« Ő megkérdezte, hogy hallottam-e. Azt feleltem, hogy igen. Erre ő: »Elmondom neked, hogy köztem és a fal között valami madárka dalolt nekem nagyon-nagyon kedvesen, s a hangjára fölébredve énekelnem kellett nekem is.« Történt ez néhány nappal halála előtt.”

Néhány évvel halála után, 1235-ben ugyanaz a IX. Gergely avatta szentté Erzsébetet, mint aki a korszak két másik ragyogó szentjét, Ferencet és Domonkost. Számos csodás gyógyulás történetét őrzik meg az életét dicsérő legendák: vakok és sánták, epilepsziás és vérfolyásos betegek, férfiak és nők, idősek és gyermekek nyerték vissza életük épségét, miután Szent Erzsébethez imádkoztak.

Magyarországon IV. Béla király, Erzsébet édestestvére építtetett először templomot a tiszteletére Kápolnán, a mai Felvidéken (ma: Erzsébetkápolna). Az eredetileg gótikus stílusban elkészült épület ma is áll és látogatható.

***
Kámán Veronika
Forrás: Horváth Tamás – Szabó Irén (szerk.): Magyarország virága. 13. századi források Árpád-házi Szent Erzsébet életéről.
Ferences Média 2025