Harmincadik születésnapját ünnepelte a Gondviselés Háza. A gondozási központ a pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia közvetlen közelében működik ferences szellemiséggel és lelkülettel. Az egykori Kájoni Ház 1995 óta szolgálja az időseket. Az ellátás személyre szabott; az igénybe vevők szükségleteihez igazodó gondoskodás egységes szakmai elvek alapján történik. Az egymásra épülő ellátási formák az idősek életkori sajátosságainak, egészségi, fizikai és mentális állapotának megfelelően nyújtanak komplex segítséget.
A kerek évforduló alkalmából ünnepi szentmisét celebrált a pasaréti ferences templomban Berhidai Piusz tartományfőnök atya. Prédikációjában arról beszélt, hogy nincsenek véletlenek: különleges ajándék, hogy a születésnapi ünnepség éppen Szent Erzsébet napjára esett. „Árpád-házi Szent Erzsébet életével megmutatta számunkra az evangélium élhetőségét. Ő maga nem élt ugyan harminc évet sem, mégis: rövid élete alatt olyan pályát futott be az szentség útján, amely ma is példát mutat. Emlékeztet minket arra, hogy az életszentség mindenki számára elérhető” – fogalmazott.
Meg vagyunk hívva a személyes szeretetre
Piusz atya ezután a személyes szeretetre és a felelősségre hívta fel a figyelmet. Szerinte ugyanis bármi teremthet külső közösséget: közös érdek, szimpátia vagy valamilyen tevékenység, de valódi közösséget és otthonosságot csak a személyes szeretet épít. Jézus erre tanít bennünket. „És milyen egyszerű szavakkal mondja el, mit kell tennünk: ha a másik szomjas, adjunk inni; ha éhes, adjunk enni; ha szükséget szenved, segítsünk rajta; és mindezt tisztelettel, figyelemmel tegyük, hiszen a másik embert ajándékba kaptuk a Jóistentől” – jegyezte meg. A személyes felelősség az emberi lét kihagyhatatlan része, és nincs alóla kibúvó. Bárhogy alakuljon az életünk – egészségben vagy betegségben, erőben vagy gyöngeségben –, amióta emberként megszülettünk, meg vagyunk hívva a személyes szeretetre és annak megvalósítására.
Piusz atya felidézte azt is, hogy Szent Ferenc életében nem véletlenül olyan fontos mozzanat a leprással való találkozása. A legendaírók kiemelik: Ferenc nemcsak pénzt adott neki, hanem lehajolt, és megcsókolta a kezét. Ez a különbség a puszta jótétemény és a személyes találkozás között. A szeretet ugyanis ezen a ponton válik személyessé: tiszteletben tartani a másik méltóságát. „Az evangéliumban Jézus még tovább megy: »amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, nekem tettétek«. Vagyis Jézus azonosítja magát a legelesettebbekkel. Ez óriási örömhír: nincs olyan élethelyzet, amely olyan mély lenne, hogy Krisztus ne lenne ott velünk. Amikor tehát a Gondviselés Házának születésnapján hálát adunk és imádkozunk, halljuk meg ezt a kettős üzenetet: egyrészt mindannyiunknak méltósága van – és ebből fakad a felelősségünk egymás iránt; másrészt az Isten alázatos szeretete minden helyzetben velünk van” – emlékeztetett a tartományfőnök. Ezért lehet egy olyan intézmény, mint a Gondviselés Háza, nemcsak szakmai hely, hanem – a hivatástudat által – Krisztus titkának megvalósítója: az emberi életben jelenlévő isteni szeretet kézzelfogható jele.
Kincsek, amiket magunkkal viszünk az öröklétbe
A szentmisét követően a Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium Cantores Majores énekegyüttesének műsora hangzott el, Sirákné Kemény Kinga vezénylésével, déltől pedig ünnepi megemlékezés kezdődött a Pasaréti Közösségi Házban, melynek nyitányaképpen Piusz atya, Őrsi Gergely, a II. kerületi polgármestere és Mészáros Ágnes intézményvezető köszöntötték a vendégeket.
„Amikor beléptem a terembe, és láttam magunkat így együtt, eszembe jutott egy gondolat. Újra és újra megszületik bennem az a felismerés, hogy a ferences család nemcsak a szerzetesi közösségből áll, hanem minden olyan emberből, aki a ferences lelkiség szerint él, Szent Ferenc atyánk lelkületét és reguláját követi. És szintén a ferences család része az a közösség is, amely körülöttünk formálódik, sokszor tőlünk függetlenül: akikkel együtt élünk, akik között szolgálunk, és akik befogadnak bennünket” – mondta köszöntőjében Piusz atya.
Kiemelte, hogy egy intézmény valójában akkor élő, ha több mint rendszer vagy szolgáltatás. Az igazi érték ott van, ahol az emberek – legyenek bár dolgozók, lakók, hozzátartozók – tisztelettel és szeretettel tudnak egymás felé fordulni. Ez az a kincs, amelyet reményeink szerint magunkkal viszünk az örök életbe. „Amikor ma hálát adunk az elmúlt 30 évért, valójában azokért a találkozásokért és kapcsolatokért adunk hálát, amelyek életet adnak ennek a háznak. Hálás vagyok a Jóistennek és mindazoknak, akik meghallották az Ő sugallatát; mindazoknak, akik részt vettek és részt vesznek a megvalósításban. Hálát adok az egykori és mai munkatársakért, gondozottakért. Köszönetet mondok saját ferences közösségemnek is, akik a rendházban és a plébánián szolgálnak, és akiket mindig örömmel látok az emberek között – ahogy most is. Végül pedig külön köszönet illeti a helyi önkormányzatot, amely befogadója és támogatója ennek az intézménynek. Az elmúlt években tapasztaltam: bármikor kérdéssel vagy problémával fordultunk a polgármester úrhoz, mindig segítséget kaptunk – ezt hálásan köszönjük” – fogalmazott Piusz atya.
Kevés ilyen intézmény van, és sokkal több kellene
Őrsi Gergely kerületi polgármester azzal kezdte köszöntőjét, hogy harminc év egy ember életében is nagy idő – egy intézményében pedig talán még nagyobb. „Tudom, nem szép ilyet mondani, de vissza kell utasítanom Piusz atya köszönetét. Ugyanis mi tartozunk köszönettel. Mi tartozunk hálával a ferenceseknek és a Gondviselés Házának, mert az önkormányzat helyett látnak el egy olyan feladatot, amely nélkül nem létezhet közösség. Olyan minőségben és olyan hivatástudattal segítenek másokon, ahogyan egy bürokratikus szervezet erre soha nem lenne képes. A II. kerületi önkormányzat az ilyen hozzáértő, szívből jövő segítség nélkül csak félkarú óriás lenne” – jegyezte meg a polgármester.
Őrsi Gergely kiemelte: a Gondviselés Háza az a hely, ahol a törődés, az elhivatottság, a tisztelet és a szeretet nem elvek, hanem mindennapi valóság. Olyan hely, ahol a szeretet és a másokról való gondoskodás természetes módon találkozik a szakmai hozzáértéssel. „Kevés ilyen intézmény van, és sokkal több kellene – nemcsak Budán vagy Budapesten, hanem az egész országban, sőt az egész világon” – tette hozzá. Mint fogalmazott: harmincéves jubileumok alkalmával általában a múltról szoktunk beszélni, de azt kívánja, még legalább kétszer harminc év álljon az intézmény előtt, és minél többen lehessenek részesei ennek a közösségnek. „Egy szó, mint száz: köszönöm a központ dolgozóinak – mind az egykoriaknak, mind a jelenlegieknek” – zárta köszöntőjét.
A gondozási munka alappillérei
Mészáros Ágnes, a Gondviselés Háza vezetője szerint rengeteg minden történt harminc év alatt: nagyon sok ember munkája, gondolata, támogatása kellett ahhoz, hogy a Gondviselés Háza idáig eljusson. „Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki valaha részt vett az intézmény megálmodásában, létrehozásában, működtetésében és támogatásában.
Köszönet illeti mindazokat is, akik a háttérben, sokszor láthatatlanul segítik a mindennapi munkánkat – tanácsadással, szervezéssel, szakmai támaszként –, hiszen az ő munkájuk nélkül mi sem tudnánk ilyen eredményesen dolgozni” – mondta az intézményvezető, aki külön köszönetet mondott Piusz atyának, Őrsi Gergelynek, Szili Attilának, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány gazdasági igazgatójának, Németh Ágnesnek, a II. kerületi polgármesteri hivatal intézményi referensének, Magyar Gergely és Lengyel Donát ferences atyáknak, Kovácsné Skapér Rita és Formanek Tamás intézményi referenseknek, Tömöryné Sári Virág könyvelőnek, Tisch Katalinnak, a Testvérkék Ferences Óvoda vezetőjének, valamint Huszár Orsolyának, a Pasaréti Közösségi Ház igazgatójának.
A köszöntők után az egybegyűltek egy kisfilmet tekinthettek meg Pillanatképek az intézmény működéséből címmel, amelyet a Gondviselés Háza munkatársai állítottak össze az intézmény elmúlt harminc évéről. Az összeállításból kiderült, hogy a gondozási központban működő szolgáltatás szervesen beépül Budapest II. kerületének szociális hálózatába. Az ellátási munka négy fő pillérre épül. Az étkeztetés során napi egyszeri meleg ételt biztosítanak azoknak, akik ezt tartósan vagy átmenetileg nem tudják megoldani. Egész évben friss, változatos, akár húsmentes vagy diétás menük közül lehet választani. Az ebéd helyben elfogyasztható, elvihető vagy házhoz is szállítják.
A házi segítségnyújtás keretén belül a saját otthonukban élők számára a betegápolásban, mindennapi tevékenységek ellátásában, bevásárlásban, gyógyszerbeszerzésben, ügyintézésben nyújtanak segítséget. A nappali ellátás csendes, szép környezetben kínál lehetőséget napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, lelki feltöltődésre és szabadidős programokra. A ferences rend szerzetesei pedig szentségkiszolgáltatással, lelki beszélgetéssel és látogatással támogatják az ellátottakat.
Valódi támasz, közösség, otthonosság
A filmvetítést követően az ellátási központ tagjai tartalmas műsorcsokorral kedveskedtek a jelenlévőknek. Csodaszép versek és a gondozottak személyes vallomásai hangzottak el arról, mit jelent számukra a Gondviselés Háza. A műsort színes, táncos koreográfia zárta.
Ezután kerekasztal-beszélgetés következett a kezdetekről és a jelenről Ujfalussy Miklós lelkigondozó vezetésével. Az induláskor Tokár János ferences atya volt a Ferences Alapítvány működtetője, aki sajnos nem tudott jelen lenni az ünnepségen, így visszaemlékezését levélben írta meg. A beszélgetésben részt vett Csomó Tamás, a Gondviselés Házának első vezetője, Csomó Judit, az első klubvezető, Szalai Eszter, az első gondozásvezető, valamint Lengyel Donát ferences atya.
A beszélgetés elején a résztvevők felidézték a központ indulását és a kezdeti évek hangulatát. Kiderült, hogy a kerületben felmerült szociális igények hívták életre az intézményt. Ennek kapcsán szó esett az alapítás körülményeiről, a ferences rend és az önkormányzat együttműködéséről, valamint Kolos és Grácián atya, illetve más rendtagok szerepéről is. „Az első programok, találkozások és közösségi alkalmak még kezdetleges formában zajlottak, de már akkor is erős volt a személyes és lelki jelenlét” – jegyezte meg Donát atya.
A régi és új munkatársak elmesélték, hogyan indult meg a központban a gondozási munka és hogyan találták meg az első gondozottakat, majd képet adtak arról is, miként kezdték el kialakítani a szolgáltatásokat, amelyek idővel fokozatosan bővültek. Kiderült, hogy a kezdeti időszakban mindenki „mindenes” volt: a gondozás, a klubfoglalkozások, a takarítás, a konyhai feladatok egyaránt egy maroknyi csapatra hárultak, miközben egyre nőtt az ellátottak száma. Ezután felidézték az első ellenőrzésekkel járó nehézségeket, a kezdeti hiányosságokat, majd a működés fokozatos rendeződését. Az elhangzottak alapján tisztán kirajzolódott, hogy a növekedés ellenére a személyes törődés és a közvetlen emberi kapcsolat soha nem szorult háttérbe.
A beszélgetés kiemelt eleme volt továbbá az intézmény ferences lelkisége is, amely a kezdetektől meghatározza a ház arculatát. A rendtagok rendszeresen jelen voltak a mindennapokban: lelki beszélgetéssel, imádsággal kísérték a dolgozókat és az ellátottakat, segítették a beteglátogatást és a szentségek kiszolgálását. A résztvevők egyöntetűen hangsúlyozták, hogy ez a lelki háttér az, amely megkülönbözteti a Gondviselés Házát más intézményektől, és amely sokak számára valódi támaszt, közösséget és otthonosságot jelentett az évek során.
„Igéddel áldj meg bennünket, Urunk,
Így lesz e hajlék lelki otthonunk,
Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked,
Áraszd e házra áldott Lelkedet!”
***
Ádám Rebeka Nóra
Ferences Média 2025
