Szent Ferenc Kisnővérei az Elfogadlak Alapítványon keresztül segítik a halmozottan hátrányos helyzetű családokat Arlón. Tevékenységük központi helyszíne a „Befogad-lak” közösségi ház, ahol iskola után különböző fejlesztő foglalkozásokon vehetnek részt a faluban élő gyerekek. Iskolánkból már több alkalommal látogattak el gimnazista diákok a Befogad-lak szombatokra, és töltöttek egy vidám napot a pártfogolt tanulókkal. Az alapítvány vezetője, Judit nővér mindig mosolyogva fogadja a segíteni érkezőket. Az ő rendkívüli lelkesedése és elhivatottsága mély benyomást tesz a fiatalokra. Egy részük visszatérő résztvevője lett ezeknek a szombatoknak, ezzel támogatva az Alapítvány közösségi munkáját.

Gyerekkori élménye indította arra az útra, ami Arlóra vezette?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert Máriaremetén nőttem fel, ahol egy nagyon jó templomi közösség tagjaként rengeteg ifjúsági programon vettem részt. Amellett, hogy szerettem misére járni, a Regnum Marianum ifjúsági közösség határozta meg a napjaimat, a csoporttagokkal szinte együtt nőttünk fel. Heti rendszerességgel találkoztunk és különböző témákban mélyedtünk el az évek alatt. Emlékszem, hogy vezetőink szerzeteseket és papokat is meghívtak, hogy halljunk hivatástörténeteket, de nem ezek miatt választottam a szerzetesi hivatást. Kétségeim voltak. Valóban kéri Isten, hogy az emberek olyan hivatást válasszanak, ahol nem lesz társuk, családjuk? Ha egy ilyen életet választanak, azt nem bánják meg később?

Napjainkban miért választja egy fiatal lány a szerzetesi hivatást?

Számomra nagyon izgalmas utazás kezdődött. 2007 karácsonya előtt a szentmisén ülve egy belső hang azt üzente: nem a hagyományos család lesz az utad, hanem valami más. Abban a pillanatban az összes félelmem, kétségem egy csapásra eltűnt, és egy mély bizonyosságérzetet kaptam a szívembe. Azonban megijesztett az a gondolat, hogy egyedül éljem az életem, ezért elkezdtem alkudozni az Úrral. Hivatástörténetem másik sarkalatos pontja Székely János atya esztergomi püspökké szenteléséhez kötődik. A bazilikában zajló mise közben Jézus azt találta mondani, hogy ne keress mást, lefoglallak magamnak, én foglak boldoggá tenni. A püspökszentelésen való részvétel átfordult bennem eljegyzéssé. Potyogtak a könnyeim, majd kipukkadtam a nagy boldogságtól, szerelmesnek éreztem magam Jézusba. Amikor hazaértem felvettem azt a gyűrűt, ami csak a gyűrűs ujjamra volt jó, jelezve, hogy már foglalt vagyok, ne próbálkozzon senki. Öt-tíz centivel a föld fölött jártam hónapokig. Azóta úgy érzem, hogy Jézus mindig figyelmes velem. Levesz a lábamról azzal, hogy szivárványokat kapok ajándékba. Így volt ez a féléves, de a másfél éves eljegyzési évfordulónkon is. Nem hiszem, hogy ez véletlen, mert Arlóra érkezésemkor is szivárvány fogadott.

Miért a ferences közösséget választotta?

Számomra úgy tűnt, hogy egy szerzetes közösség úgy működik, mint egy család. Még szentendrei ferences gimnazistaként nagy hatással volt rám az egyik tanárnő, aki rajongott Szent Ferencért. Én sem tudtam volna elképzelni, hogy (Jézus után) valaki más rendalapítóért tudnék rajongani, de Szent Ferenccel egyértelműen elfogult vagyok. Ezért arra kerestem rá, hogy milyen ferences női közösségek vannak. Így akadtam rá Szent Ferenc Kisnővéreire, megnéztem a honlapjukat és láttam, milyen fiatalok, mosolygósak, nem egy kiöregedő rend. Pont nyílt napot tartottak Miskolcon, az akkori központi házban, ahol a gitáros dicsőítő szentségimádáson nagyon otthonosan éreztem magam. Itt ragadtam! Három rendházunk közül bárhová helyezhettek volna, azért kerültem Arlóra, mert angol – hittan, illetve játék- és szabadidő tanárként végeztem, és nagyon szívesen foglalkozom gyerekekkel, fiatalokkal. Nem minden nővértársam lakna szívesen többségében hátrányos helyzetűek által lakott településen. Kemény terep, kevés a sikerélmény. Ha valaki nem tud abban hinni, hogy amit most elvetünk, az majd egyszer Isten segítségével szárba szökken, azt sok kudarc éri. Én szívesen jöttem, szívesen vagyok még mindig itt, csak most már nem akarom megváltani a világot.

A segítő foglalkozást végzőknél elengedhetetlen, hogy fel tudjanak töltődni.

Minden évben elvonulhatunk egy egyhetes lelkigyakorlatra, havonta van csendes napunk, minden nap személyes imánk. Ezt a szolgálatot csak Isten segítségével és az Ő erejével lehet végezni. Én személy szerint a természetben tudok legjobban kikapcsolni és harmóniába kerülni Istennel és a világgal.

Más szervezetek is segítik az ott élő halmozottan hátrányos helyzetű családokat?

A faluban működik egy Jelenlét Pont, az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által működtetett intézmény. Hozzájuk vittem a minap egy vásár után megmaradt házi készítésű dezodort és Kombucha teát. Mi egyre nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az evangelizációra, hogy megismerjék a fiatalok Istent. Huszonöt továbbtanulni vágyó fiatalt segítünk ösztöndíjjal, hogy később ne legyenek rászorulók. A Jelenlét Pont megalakulásával sok szociális részt ők intéznek, mint a ruhák és ételek osztását. Mentoraik rendszeresen látogatják a rászoruló családokat, ezért pontosan látják, hogy kinek mire van szüksége. Ez nem azt jelenti, hogy néha nem teszünk kivételt, például olyan hozzánk kijáró gyermekek családjaival, akiknek valamiért extra sok nehézséggel kell megküzdenie. Mindig megesik a szívünk a legreménytelenebb eseteken, s bár tíz éve folyamatosan itt szolgálok, sok szörnyűségről hallottam, de a mai napig meg tudnak lepni újabb és újabb extrém nyomorúságokkal.

Az Elfogadlak Alapítványnak milyen támogatásra van szüksége?

Imádságra van a legnagyobb szükségünk, valamint buzgó evangelizátorokra és humán erőforrásra. A faluban vannak olyan családok, akiknek annyira szerencsétlen az élettörténetük, hogy az ő problémáikon a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni. Az lenne a legszerencsésebb, ha munkát tudnék adni nekik. Sajnos ezeket az embereket egyszerűsített foglalkoztatással csak 90 napig tudom alkalmazni egy évben, ami nem elég a mindennapi megélhetéshez. A nehéz helyzetben élő fiatalok pedig hetedik, nyolcadik osztály helyett (vagy után) inkább mezőgazdasági idénymunkára mennek, mert abból rögtön van pénzük.

„Pénzt kell adnom, hogy ne a pénzt válasszák.”

Nagyon – nagy segítség, hogy a Szent Angélás diákok a „Befogad-lak Szombaton” együtt játszanak a gyerekekkel. Ez mindkét fél számára hasznos, mert az Angélások megtapasztalják, hogy mennyit tudnak segíteni, az arlói gyerekek pedig átélik, hogy szerethetők és a többségi társadalom elfogadja őket. Nagyon szeretném a Befogad-lak mini tornatermét felújítani, kifesteni, hiszen a mozgás pedagógiai szempontból fontos szerepet tölt be. Fejleszti az értelmet, a finommotorikát és sok egyéb készséget, amire ezeknek a gyerekeknek is nagy szükségük van.

Végül az is segítség nekünk, ha elmesélik minél többen, hogy így minél többekhez eljusson a hír: nem kell messzire menni misszióba, ha valaki nyomorban élők szenvedésein szeretne enyhíteni! Lehet jönni hozzánk fél évre vagy egy évre is önkéntesnek, ahol a legfontosabb feladat szeretni ezeket a szeretethiányos gyerekeinket. Az aratnivaló sok, a munkás kevés.

***
Dezső Benedek (Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium 10.b)
Fotó: Merényi Zita (Magyar Kurír)
Ferences Média 2025