Május 4-én – jelentős érdeklődés kíséretében – nyílt meg Budapesten, a Magyar Fotográfiai Egyesület galériájában Palkó Julián OFM Érted vagyok! című természetfotó-kiállítása. A hazai ferences közösség tagja 2010 óta foglalkozik természetfotózással; képei egyszerre hordozzák a teremtett világ iránti érzékeny figyelmet és egy személyes, mélyen megélt hit tapasztalatát. A kiállítás így nem csak esztétikai élményt kínált a látogatóknak, hanem egyfajta lelki olvasatot is adott a minket körülvevő teremtett világhoz.

A megnyitón elsőként Mészáros Ödön, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid, sűrű gondolatokat hordozó idézettel indított: „ma már a szívünk helyén kompjúter dobog, kiszámított lett a szenvedély / a belsőnk hallgat, csak a pénz beszél.” Szavai egyszerre hatottak kritikaként és figyelmeztetésként egy olyan korban, amelyben a természeti környezet pusztítása és az ember belső csendjének elvesztése kéz a kézben jár. Mészáros Ödön hangsúlyozta: ennek fényében különösen nagy érték, hogy vannak, akik nemcsak védeni próbálják a teremtett világot, hanem képesek meglátni és mások számára is láthatóvá tenni annak szépségét. Rövid köszöntő beszéde végén arra biztatta a jelenlévőket, hogy vigyék hírét a tárlatnak, amely május 22-ig látogatható. 

A kiállítást ezután maga az alkotó nyitotta meg személyes hangvételű – hol tanúságtételt, hol prédikációt idéző – történetekkel. Julián atya mindenekelőtt köszönetet mondott azoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez, majd gondolatait egy tágabb kontextusba helyezte. Felidézte Assisi Szent Ferenc alakját, akinek éppen ebben az évben ünnepeljük boldog halálának 800. évfordulóját, és akinek lelkisége ma is élő módon hat a művészetre és az ember természethez való viszonyára. 

Azon túl, hogy Szent Ferencet az állatok és a természet védőszentjeként tiszteljük, alakja a művészetekben is egyre hangsúlyosabban van jelen, különösen a 20–21. században. A festészet, a film- és zeneművészet újra és újra felfedezi és értelmezi személyét. „1950 és 2022 között például tizenhét film készült róla, amelyek közül tizenegy már a 21. században született. Olyan világhírű rendezők nyúltak témájához, mint Federico Fellini vagy Pier Paolo Pasolini, és a zenében is számos alkotás őrzi emlékét, köztük Liszt Ferenc művei” – sorolta Julián atya.

Ezután rátért a természetfotózás egyik alapvető kérdésére. Mint mondta, gyakran hallani, hogy egy jó képhez szaktudás, türelem és egy kis szerencse szükséges. „A szaktudás és a felkészültség valóban fontos – fogalmazott –, de szerencse nem létezik. Amit szerencsének nevezünk, az valójában Isten ajándéka. »Nélkülem semmit sem tehettek« – mondta Jézus.” (Jn 15,5) Majd ezzel a központi gondolattal vezette végig hallgatóságát képei történetein, amelyek így nemcsak látványként hatottak, hanem mélyebb jelentést hordozó tapasztalatokká sűrűsödtek.

Egy egyszerűnek tűnő felvétel – egy elszáradó levél a rajta megcsillanó vízcseppel – számára például a kegyelem jelképévé vált. „Ha egy halálra ítélt, száraz levéllel és egy csepp vízzel a Nap fénye képes ennyi szépséget teremteni, mint ami a képen látható, akkor mivé tudja tenni az Isten szeretete, kegyelme a bármely állapotban lévő embert? Egy haldokló ember, aki Krisztussal egyesülten szenved, hasznosabb lehet az orvosnál, mert az orvos a biológiai életet menti, ami előbb-utóbb úgyis véget ér, a haldokló pedig szenvedését felajánlva Istennek a bűnösökért, emberi lelkeket menthet az örök életre” – fejtette ki egyik fotója kapcsán. 

Julián atya képei mögött gyakran ilyen, nehezen tervezhető, inkább „ajándékba kapott” pillanatok húzódnak meg. Ilyen volt például a találkozása egy őzzel, amely újszülött gidáját vezette a lemenő nap meleg fényében – s amely jelenet az édesanyja meglátogatására ösztönözte őt. Egy másik felvétel egy zord, sziklás hegyoldalon, fagypont alatti szélben született: amelyen a jeges környezetből előtörő tűzpiros virágban az élet és a halál különös egysége rajzolódott ki. De hasonló élményként beszélt arról az énekes rigóról is, amely – fotós szempontból egy sikertelennek vélt nap végén – vigasztalóként várta őt a szentkúti bazilikával szembe fordulva, „az esti dicséretet zengve”.

Egy éjszakai felvételen pedig – amelyen a szentkúti kegytemplom tornyai fölött a csillagos égen a Mars látható, és amelyen a Nemzetközi Űrállomás is éppen áthalad – a „csillag”, mint az útmutatás jelképe jelenik meg. Julián atya a hallgatóságnak elmesélte, hogy csak a kép elkészülte után döbbent rá, hogy aznap éjszaka, amikor nem tudott aludni (és ezért ment csillagos eget fotózni), éppen szeptember 12-e volt, Szűz Mária neve napja. S mint ismert: Mária a „tengernek csillaga”, életünk útmutatója.

Ismét egy másik kép: egy gólya a fészkén ülve a Hold felé tátja csőrét, alatta pedig a vízköpő kőszája tátong a mélybe. Ez a jelenet Ámosz prófétát idézi: „Íme jönnek napok – mondja az Úr – és éhséget bocsájtok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.” (Ám 8,11-12) „Minden ember Istenre éhezik és szomjazik, mert soha nem elég az, amit a világ kínál, a bennünk lévő vágy végtelen. És ezt csak a végtelen Isten tudja betölteni. Jézus mondta: »Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz nem szomjazik soha többé.« (Jn 6,35)” – jegyezte meg ennek kapcsán Julián atya.

Felvezető beszédének végén a természetfotózás lényegét végül egy egyszerű, mégis nehezen megragadható tapasztalatban foglalta össze: a pillanat megismételhetetlenségében. Egy harmatcseppekkel borított pókháló, egy különleges kompozícióba rendeződő szarvascsapat vagy egy gyermeki kíváncsisággal figyelő fiatal róka – mind-mind olyan jelenségek, amelyek nem ismételhetők meg. 

Egy szó, mint száz: Julián atya képei nem csupán a természet szépségét mutatják meg, hanem egyfajta különleges látásmódra is hívnak bennünket: arra, hogy a világot ne pusztán környezeti adottságként, hanem isteni ajándékként szemléljük. Mint fogalmazott: számára ezek a fotók minden esetben az Istennel való találkozás lenyomatai – olyan pillanatoké, amelyekben valami több is megmutatkozik annál, mint amit az ember maga létrehozni képes. 

***

A tárlat megtekintése a 0620/581-5329 telefonszámon, előzetes időpont egyeztetéssel lehetséges. 

***

Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Palkó Julián OFM
A kiállítás megnyitójáról készült képeket fotózta: Andrei Ivanov
Ferences Média 2026