Az esztergomi Szent Anna ferences templom július 27-én tartott búcsúja Szent Anna és Szent Joachim ünnepe mellett idén még két jelentős eseményt egyesített: a frissen restaurált passaui Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegykép megáldását és Kovács Gábor nyáron szentelt és a jövőben az esztergomi ferenceseknél szolgáló állandó diakónus bemutatását.
A szentmise kezdetén Radics Dávid OFM templomigazgató köszöntötte a jelenlévő híveket, a búcsúünnep vendégeit, köztük Erős Gábor országgyűlési képviselőt, Steindl Balázs alpolgármestert, ferences öregdiákot, valamint a kegykép restaurálásában közreműködő szakembereket: Jilg Enikő restaurátort, Dr. Prokopp Mária művészettörténészt, Görbe Katalin restaurátor-tanárt, illetve Horváth Mátyás festményrestaurátort / fotódiagnosztikai szakértőt, a röntgenfelvételek készítőjét. Köszöntötte továbbá a kegyképet a 18. században adományozó Feichtinger család leszármazottait, köztük Bogár Mészáros Gábort, valamint a frissen diakónussá szentelt egykori ferences öregdiákot, Kovács Gábort és feleségét. Dávid atya úgy fogalmazott: a közösség ezen a napon nagy ünnepre virradt, amely az öröm, a hálaadás és a megújulás jegyében telik.
„Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall” (Mt 13,16) – a búcsú szónoka, Balázs Jeromos OFM szentbeszédében a hit látását és hallását hangsúlyozta. Az ószövetségi ember legmélyebb vágya, hogy szemtől szemben lássa Istent, hosszú történelmi zarándoklat. Jeromos atya e vágy beteljesülését a gyermek Szűz Mária a főoltár képén megfestett alakján keresztül mutatta meg. A kép a hajnal pillanatát idézi: szelíd fénysugarak szitálnak alá az éjszakából, és e kegyelmi világosság középpontjában ott áll a gyermek Szűz Mária – egyedül ő tükrözi vissza a fényt. Ő a napba öltözött Szeplőtelen Szűz, aki elsőként fogadta be a megváltás kegyelmét. Jeromos atya felhívta a figyelmet arra, hogy a képekkel és vizuális ingerekkel telített külső valóságban nem mindegy, mit engedünk be tekintetünk és gondolataink világába. A keresztény ember számára ma talán az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtanulja szűrni a képeket: felismerni, mi az, ami valóban épít, és mi az, ami szétzilálja a belső világunkat. Ahogy Kákonyi Asztrik ferences testvér és festőművész fogalmazott: „Amit nézel, azzá leszel.” Az, akit vagy amit beengedünk a képi világunkba, formál bennünket, hiszen – emlékeztetett Jeromos atya – a képek alakítják gondolkodásunkat, és rajtuk keresztül hitünket is. Ezért is különösen jelentős, hogy a megújult Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegykép eredeti ragyogásában térhetett vissza a templomba.
Az ünnepi szentmise keretében mutatkozott be a közösségnek Kovács Gábor, az esztergomi ferences gimnázium öregdiákja, akit júniusban szentelt diakónussá Erdő Péter bíboros a Szent István-bazilikában. Az ötgyermekes családapa a Váci Egyházmegye Karitászának vezetője, és a jövőben a templom liturgikus életében is részt vesz majd.
A szertartás zárásaként került sor a Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegykép megáldására, amely hosszú előkészület és aprólékos restaurálási munka eredményeként nyerhette vissza eredeti szépségét.
A festmény 18. századi másolat, melyet az esztergomi ferences templom szentélye diadalívének oldalán helyeztek el, a Feichtinger család adományaként. A Bajorországból származó család a török uralom utáni időszakban telepedett le Esztergomban, majd generációkon át fontos szerepet vállalt a város hitéletében, oktatási és közéleti működésében. A megújult alkotás az ismert passaui Mariahilf-kegykép másolata, amelyet Lucas Cranach festett 1537-ben. A restaurálási munkálatokat Jilg Enikő végezte, aki a feltárás során nemcsak egy, hanem két átfestés nyomaira is bukkant. A kép középső része – Mária a Gyermekkel – az eredeti festményből maradt meg, míg az angyalokat és a hátteret később kétszer is átdolgozták. A restaurálás során Görbe Katalin tanárnő és Dr. Prokopp Mária művészettörténész is szakmai tanácsokkal segítették a munkát, miközben röntgen- és mikroszkópos vizsgálatok tártak fel korábban rejtett rétegeket és motívumokat. A restaurálás megvalósulását a LATEREX Építő Zrt. vezetője, Gerencsér László segítette.
A szentmise végén Dr. Prokopp Mária Jilg Enikő és Görbe Katalin ismertették a kegykép történetét és restaurálásának szakmai hátterét, betekintést nyújtva a kép több évszázados rétegeibe és jelentésvilágába. Dr. Prokopp Mária előadásában kiemelte: a Mindenkor Segítő Szűz Mária tisztelete megerősödött a törökellenes harcok idején, különösen az 1683-as bécsi ostrom és a párkányi csata után. A képen domináló vörös szín a hálaadás, az öröm és a diadal jelképe lett. A koronával ábrázolt Szűzanya – magyar sajátosságként – a hit és a nemzeti identitás egységét is kifejezi.
A restaurálás nemcsak művészi és technikai teljesítmény, hanem szolgálat is. Görbe Katalin tanárnő, aki több mint három évtizede működik együtt a ferences renddel, hangsúlyozta: a képmentés mindig a látás megújulásáról is szól. A restaurálás során használt vizsgálatok – UV, infravörös, röntgen, mikroszkópos csiszolat – nemcsak a képek rétegeit, hanem azok történeteit is feltárják.
A templombúcsú zárásaként a résztvevők hálát adtak mindazért, amit ez az ünnep újra megmutatott: a hit szépségét, az ima erejét, a közösség összetartását és a kegyelem megtapasztalását – Radics Dávid atya szavait idézve – a Mindenkor Segítő Szűz Mária csodatévő arcának sugarában.
***
Gál Emília
Ferences Média 2025
