Nevetés, kíváncsiság és közös élmények töltötték meg a gyöngyösi Autista Segítő Központ (ASK) udvarát április végén. A rendezvényen diákok és autizmussal élő fiatalok találkoztak, hogy játékokon és beszélgetéseken keresztül kerüljenek közelebb egymáshoz. A résztvevők nemcsak hallhattak az autizmusról, hanem saját élményeken keresztül is megtapasztalhatták azt. A nap során az érzékenyítés mellett a közösségépítés is fontos szerepet kapott. Sokak számára maradandó élményt jelentett ez a találkozás.

A gyöngyösi Autista Segítő Központ 2026. április 24-én „Autizmus Világnapi rendezvényt” szervezett érzékenyítő játékokkal, beszélgetéssel, állatsimogatóval, ugrálóvárral, valamint fotó- és rajzpályázattal – tudtuk meg a plakátról.

Már az előző években is – április 2-ához kapcsolódva – megszervezték a Kék sétát a mátraházi Magyarok Nagyasszonya-kápolnától a Kékestetőre. Idén azonban ez az időpont a nagyhétre esett, így a rendezvény némi átszervezést igényelt. Emellett szerették volna az iskolás diákokat is bevonni a programba, akik viszont egy szombati napon nem tudtak volna részt venni. Így esett a választás erre a napra.

A meghívást elfogadta, és a találkozón részt vett az ASK tanulóin kívül a budapesti Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium egy nyolcadik osztályos csoportja, az Autista Segítő Központ karácsondi Lakóotthonának bentlakói, a Gyöngyösi Kolping Katolikus Szakképző Iskola és Szakiskola diákjai, valamint a Gyöngyösi Petőfi Sándor EGYMI tanulói.

A jó előre meghirdetett rajzpályázatra több mint hetven pályamunka érkezett, amelyekből kiállítás készült az intézmény földszinti folyosóján. A „szentangélás” diákok érzékenyítő előadáson vehettek részt az iskola tornatermében Kovácsné Laczkó Lívia és Hovanyeczné Bágyi Krisztina, a központ két pedagógusának vezetésével, ahol bepillantást nyerhettek az autizmussal élők mindennapjaiba, kommunikációs és kapcsolati nehézségeibe. Megtudtuk, hogy a fiatalok az elvont fogalmakkal nehezen boldogulnak, ugyanakkor jól kommunikálnak különböző képek segítségével – legyen szó tanulásról, étkezésről, utazásról, játékról vagy munkáról.

„A szokott utat az ismeretlenért el ne hagyd!” – ismerjük mindannyian e közmondás valamelyik változatát, amely akár egy autista fiatal gondolatát is tükrözhetné, hiszen számukra különösen fontos a változatlanság és a stabilitás, miközben nehezen viselik a megszokott rendszertől való eltérést.

Balázs Alexandra autizmus specifikus gyógypedagógus és Borsodi Boglárka gyógypedagógus asszisztens gyakorlati, vidám játékokkal tették kézzelfoghatóvá az elhangzottakat. Különösen nagy sikert aratott a forgószékes bemutató: egy diák forgószékre ült, egy másik forgatta, miközben egy harmadik szilofonon játszott, Szandi háttérzajt indított az internetről, a többiek pedig folyamatosan tapsoltak. Amikor a diák már kellően „bepörgött”, az előadók felváltva egyszerű kérdéseket tettek fel neki, amelyekre közben figyelnie kellett. Így játékos formában kaphattak betekintést abba, hogyan működik egy autista fiatal világérzékelése.

Az elvont gondolkodás nehézségeit egy másik feladat is szemléltette. A diákok három mondatot kaptak lerajzolásra:
– „béka nő a hasadban”,
– „hét ágra süt a nap”,
– „leesik az álla”.

A rajzokon természetesen a szó szerinti jelentés jelent meg. Az autizmussal élők számára is ez a jellemző: az elvont jelentések értelmezése nehézséget okoz. Ezért a velük való kommunikáció során különösen fontos az egyszerűség, a tömörség és az egyértelműség.

A nap további része az udvari programokkal folytatódott. Egy pályán mezítláb kellett végigmenni, ahol az egyensúly megtartása volt a legfontosabb feladat. Az egyik legnépszerűbb program az állatsimogató volt: a Fót és Dunakeszi határában működő Barka Állatsimogató farm kis állatai – kecskék, nyulak és pelyhes csibék – érkeztek a központ udvarára. Ez valóban olyan élmény volt, amelyet képernyőn keresztül nem lehet átélni.

Hosszú sorok kígyóztak a lufiszobrászatnál, az arcfestésnél és a csillámtetkónál is. Jó volt látni, ahogy a gyerekek vidám, festett arcokkal jártak egyik állomástól a másikig. Nekem is felajánlottak egy szelíd macskaábrázatot, de most nem éltem a lehetőséggel.

Az autisták nehezen boldogulnak az elvont jelentésekkel – ezt akár az ugrálóvár példáján is érzékeltethetnénk, hiszen „a vár egyáltalán nem is ugrált”. Kész átverés! 🙂

A vendégek a nap folyamán jól érezték magukat. A programok befejezése után a nyolcadikos diákok kérdésekkel árasztották el az előadókat: egyre többet szerettek volna megtudni az autizmussal élők mindennapjairól. Számomra különösen nagy élményt jelentett, hogy együtt játszhattunk: a „teljesen ismeretlen vendégek” és a kommunikációra, ismerkedésre nyitott autista fiatalok. Ebben nyilván sokat segített a közös foci is, amelyhez az udvar közepén állítottak fel kapukat.

Elismerés illeti a központ dolgozóit, munkatársait és a külső segítőket. Egy ilyen gazdag, élményekkel teli program megszervezése, lebonyolítása és folyamatos koordinálása nem könnyű feladat. Reméljük, jövőre folytatódik!

***

Az eseményen készített összes fotó megtekinthtő a képgalériánkban.

***

Varga Kamill OFM 
Fotók: Andrei Ivanov
Ferences Média 2026