Október 21-e és 24-e között zajlott az európai Mária-kegyhelyek igazgatóinak találkozója az írországi Knockban, amelynek célja az volt, hogy a kegyhelyvezetők közösen gondolkodjanak a zarándoklatok jövőjéről, a lelki megújulásról és a Mária-tisztelet közösségformáló erejéről. A nemzeti kegyhelyek ezen együttműködési fórumát 2003-ban alapította Jacques Perrier, korábbi lourdes-i püspök. A konferencián 14 ország képviselői vettek részt. A magyar kegyhelyeket Orosz Lóránt OFM (Mátraverebély-Szentkút), Timár Asztrik OFM (Csíksomlyó), valamint Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Mosolygó Péter görögkatolikus pap (Máriapócs) képviselte.
Írország vidéke első pillantásra talán kissé nyersnek és zordnak tűnhet, mégis szinte azonnal magával ragadja az embert: zöld dombok hullámoznak egymás mögött, rajtuk legelésző birkák és apró, fehérre meszelt házak sorakoznak, a tájat pedig gyakran finom ködfátyol borítja. A levegő hűvös és tiszta, tele a tenger sós illatával és a nedves föld szagával. Itt még az eső sem zavaró, inkább hozzátartozik a helyhez: életet ad a növényeknek, fényt a köveknek, és különös, kissé melankolikus hangulatot az utazónak, aki először lép erre a földre. A tájban mindenütt érezni valamit a kelta múltból: hol egy mohos kőkereszt, hol egy romos körsánc idézi fel az ősi idők szellemét. Az egész vidéket körüllengi valamiféle időtlen béke.
A konferencia helyszíne Knock volt, ahol 1879 augusztusában különös jelenés történt – ide érkeztünk Lóránt atyával. Knock tulajdonképpen egy kicsi és jelentéktelen falu Írország nyugati részén, látszólag semmi rendkívüli nincs benne, ám a Szűzanya valamiért mégis fontosnak tartotta megjelölni ezt a helyet. Ami a történelmi hátteret illeti, Richard Gibbons atya, a kegyhely igazgatója, s egyben a konferencia házigazdája elmesélte, hogy az 1870-es években Írországban éppen földháború zajlott, kilakoltatások és nagy szegénység sújtotta a vidéket. 1879 augusztus 21-én este a falu lakói váratlanul különös fényre lettek figyelmesek a plébániatemplom hátsó falánál. Olyan erős volt a ragyogás, hogy sokan azt hitték, ég a templom. A falubeliek odasiettek, de arra valószínűleg egyikük sem volt felkészülve, amit ott láttak. A fényben három alak jelent meg: Szűz Mária, Szent József és Szent János evangélista, aki prédikáló testtartásban, a Szentírást tartotta a kezében. Mellettük egy oltár, rajta egy kereszt és az Isten Báránya; körülöttük „repülő lények”, melyeket az emberek angyalokként azonosítottak. Bár zuhogott az eső, a jelenés helye és a fal környéke teljesen száraz maradt. A tanúk szerint a figurák élőnek tűntek, mozogtak, de megérinteni nem lehetett őket. A jelenlévők imádkozni kezdtek – főként a rózsafüzért –, majd két óra elteltével a jelenés eltűnt.
1879 októberében egyházi vizsgálóbizottság alakult. 15 tanú vallott: 5 és 75 év közötti emberek, akik mind ugyanazt látták, függetlenül attól, honnan érkeztek. A bizottság megbízhatónak és hitelesnek találta a tanúvallomásokat. Az akkori főesperes, Cavanagh atya nem látta a jelenést, mert épp a házában tartózkodott. Később nagyon bánta, hogy nem ment ki, de azt írta feljegyzéseiben: talán jobb is, mert így senki sem vádolhatta azzal, hogy ő szervezte vagy befolyásolta volna az eseményt. Persze, ahogy ez lenni szokott, sokan megpróbálták félremagyarázni és tömeges hallucinációnak beállítani a történteket, de az egyház végül elfogadta, hogy valóban valami természetfeletti történt, még ha üzenet vagy szavak nem is hangzottak el. A helyszín ettől kezdve zarándokhellyé vált, különösen azután, hogy 1936-ban egy második bizottság is megerősítette a tanúk szavahihetőségét. Még ugyanebben az évben megalakult a Knock Shrine Society, amely a kegyhely fejlesztését tűzte ki célul. 1976-ban felépült a Szűz Mária Írország Királynője Bazilika, amely tízezer ember befogadására képes. 1979-ben pedig, a jelenés századik évfordulóján, II. János Pál pápa is ellátogatott Knockba, akinek fogadására négyszázötvenezer ember gyűlt össze.
Az egykori plébános, James Horan atya – aki a bazilika építését vezette – kezdeményezte a knocki repülőtér megépítését is, hogy a zarándokok könnyebben eljussanak a kegyhelyre. Azóta az intézmény nemzetközi repülőtérként működik, és nyereségesen üzemel. Knock évente több mint egymillió zarándokot fogad, ötven hektáros területen működik, több mint száz alkalmazottal és több ezer önkéntessel. A kegyhelyhez tartozik egy ifjúsági központ is. A főbúcsút minden év augusztus 21-én, a jelenés évfordulóján tartják.
Az első nap a beszámolók és prezentációk jegyében telt; a légkör egyszerre volt szakmai és lelki. A közös bevezető taizéi imádságot kerekasztal-beszélgetés követte, melynek során minden kegyhely vezetője lehetőséget kapott arra, hogy bemutassa az elmúlt év eseményeit, eredményeit, valamint azokat a kihívásokat, amelyekkel közösségük szembesült. Az eszmecsere tizennégy ország tizenöt Mária-kegyhelyének vezetője között zajlott: jelen volt a francia Lourdes, a portugál Fatima, a spanyol Zaragoza, a brit Walsingham, a szlovén Brezje, a belga Banneux, a horvát Marija Bistrica, az erdélyi Csíksomlyó, a magyar Mátraverebély-Szentkút és Máriapócs kegyhelyeinek vezetője, illetve a svájci Einsiedeln, a litván Vilnius, az ukrán Zaravanytsia, a német Altötting és a máltai Mellieha kegyhelyek igazgatói. A kegyhelyigazgatók hálát adtak az Úrnak és a Szűzanyának a 2025-ös jubileumi szentév kegyelmeiért, és beszámoltak arról, hogy a kegyhelyeken milyen fejlesztések történtek, milyen új szolgálatokat vezettek be, valamint hogy milyen eseményeket tartottak fiatalok, házasok, családok, betegek, menekültek, ministránsok, papok vagy akár kisebbségi csoportok számára.
A kihívások között szerepelt, hogy egy-egy nemzeti Mária-kegyhely nem csupán az adott ország híveinek sajátja, hanem sok más nemzet hívőié is, emiatt (főként a nagyobb kegyhelyeken, mint Fatima, Lourdes, Zaragoza vagy Altötting) biztosítani kell a több nyelven celebrált szentmisék és gyóntatás lehetőségét – erre pedig mindig meg kell találni az alkalmas papokat. A prezentációkból az is kiderült, hogy bizonyos kegyhelyek egészen sajátos kihívásokkal szembesültek az elmúlt év során, amelyek új szociális és karitatív feladatkörök kialakítására ösztönözték őket. Ivan Sichkaryk görögkatolikus pap például ismertette, hogy Ukrajnában a háborús helyzet következtében kiemelt figyelem irányult a fronton elhunyt katonák családjainak támogatására, lelki és anyagi segítségnyújtás révén. Daniel Granada atya pedig arról mesélt, hogy a zaragozai kegyhely dolgozói és önkéntesei a viharok sújtotta területeken a károk helyreállításában vállaltak aktív szerepet. Ezek a tapasztalatok rámutattak arra, hogy a kegyhelyek munkája nemcsak lelki gondoskodásból áll, hanem a helyi közösségek konkrét élethelyzeteire adott érzékeny, gyakorlati válaszokat is igényel. De ide tartozik a bántalmazott nők és más rászorulók számára nyújtott támogatás is.
Orosz Lóránt ferences atya prezentációjában arról beszélt, hogy a szentkúti kegyhely nem csupán a hívő embereket vonzza, így a hely fontos szerepet tölt be az evangelizációban. Bár a gazdasági nehézségek miatt a zarándoklatok száma némileg csökkent az elmúlt évben, a kegyhely továbbra is változatos lelki és kulturális programokat kínál az érkezőknek. Idén is különös figyelmet kaptak a katolikus iskolák zarándoklatai, az imádságos közösségek, a zenei és liturgikus események, a lelkigyakorlatok, valamint a fiatalok aktívabb bevonása a vallási életbe. Emellett a kegyhely szociális elkötelezettsége is kiemelkedő: fogyatékkal élőknek, romáknak és rászorulóknak is külön programokat szerveztek. Lóránt atya azt is kiemelte, hogy a személyes fogadtatás és a közvetlen kísérés és beszélgetés lehetősége különleges élménnyé teszi a helyi zarándoklatokat, amit a nagy kegyhelyek – éppen méretükből és látogatóik számából adódóan – nem biztos, hogy hasonlóképpen tudnak kivitelezni.
A kerekasztal-beszélgetést követően a kegyhelyigazgatók és kísérőik egy jezsuita szemléletű vezetett imádságon vettek részt, ahol kicsit lecsendesíthették a gondolataikat. Délután idegenvezetés kíséretében bejártuk a knocki kegyhelyet, ahol megcsodálhattuk a bazilikát, benne a jelenést ábrázoló oltárképpel, valamint a kegyhelyhez kapcsolódó kisebb kápolnákat és emlékhelyeket is. Majd meglátogattuk az úgynevezett Ifjúsági Falut (Youth Village) is, ahol a fiatalok számára kialakított közösségi tereket és a hely aktív mindennapi életét mutatták be. Az esti program a Keresztelő Szent János-templomban tartott szentmise volt, amelyet egy csodás kórus kísért.
Másnap a reggeli után közös imádságon vettünk részt, majd a konferencia informatív előadásokkal folytatódott, amelyekre egy-egy kegyhely vezetőjét kérték fel. A program során a résztvevők olyan témákról hallhattak, amelyek a kegyhelyek életében különösen fontosak: megvitatták a lelkipásztori fejlesztés és misszió lehetőségeit, a liturgia és ima gyakorlati kérdéseit, valamint a kegyhelyek biztonságának, fejlesztésének és finanszírozásának kihívásait. Emellett a technológia és média szerepéről is szó esett, bemutatva, hogyan lehet ezeket eszközként használni a közösségi élet erősítésére és a kegyhelyek küldetésének hatékonyabbá tételére.
Mosolygó Péter görögkatolikus pap a lelkipásztori és missziós munkáról tartott előadásában kiemelte, hogy a kegyhelyek olyan terek, amelyet Isten vagy a Szűzanya választott ki, és ahol a lezajlott csodás események meghívást jelentenek az Istent keresők számára az élet értelmének megtapasztalására. S mint ilyen, a kegyhelyek küldetése folyamatosan megújul, ám a cél mindig ugyanaz: hogy a zarándokok és látogatók valódi lelki ajándékokat kapjanak, elmélyítve kapcsolatukat Istennel és az Egyházzal. Mosolygó Péter kitért arra is, hogy a missziós munka sokrétű kell legyen: a vezetett iskolai látogatásoktól és kávéházi estektől kezdve, a passió- és betlehemes előadásokon, zarándoklatokon és lelkigyakorlatokon át, a tematikus spirituális programokig, mint például a sport és az ima összekötése, a véradás vagy éppen a szenvedélybetegségek leküzdését támogató alkalmak. Összességében a kegyhelyeken zajló lelkipásztori és missziós munka egy folyamatosan megújuló küldetés, amelynek célja, hogy minden generációt megszólítson, és az evangélium frissességét, relevanciáját nyújtsa mindazoknak, akik keresik Istent, vagy akik mélyebb hitre vágynak.
Robert Billing atya, a Walsinghami Katolikus Nemzeti Kegyhely igazgatója előadásában úgy fogalmazott, hogy a kegyhely kicsi ugyan, de annál nagyobb hírnévnek örvend, és folyamatosan arra törekszik, hogy a zarándokok és hozzájuk látogatók minőségi lelki ajándékokat kapjanak. Ami a kegyhely liturgikus és imádságos programját illeti, napi szinten magában foglalja a szentmisét, gyóntatást, szentségimádást, rózsafüzért, litániát, valamint a csend szerepét, amely különösen fontos a brit vidéki környezetben. Mint mondta: a liturgiák zenei kíséretét is kiemelten kezelik – az anglikán hagyományból és a helyi walsinghami himnuszokból merítve próbálják gazdagítani a szentmiséket. Robert Billing atya arról mesélt, hogy a kegyhely különleges kihívásokkal is szembesül: sok hindu zarándok érkezik hozzájuk Srí Lankáról, akik bár nincsenek megkeresztelve, mégis szeretetteljes tisztelettel látogatják a kegyhelyet. Emiatt azonban a szentségek kiszolgáltatása különös gondosságot és pontos koordinációt igényel. A hindu zarándokokra irányuló lelkipásztori feladatok ellátásában négy Keralából érkező szerzetesnő nyújt jelentős segítséget. A walsinghami katolikus kegyhely továbbá szoros kapcsolatot ápol a tőlük egymérföldnyire található anglikán kegyhellyel, melynek igazgatója, Benjamin Eadon atya szintén részt vett a találkozón. Elmondásuk szerint időnként közös imádságokkal erősítik a jó kapcsolatot.
Nicola Mitchell előadásának fókuszában a gyermekek és sérülékeny személyek védelmének kérdése állt. A knocki kegyhely koordinátora kifejtette, hogy kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekek védelmére és a biztonságos környezet kialakítására, mivel a kegyhelyen évente több ezer fiatal vesz részt különféle programokon. A gyermekvédelem célja három fő pilléren nyugszik: a hitbéli felelősségen, a jogszabályi kötelezettségeken, valamint a történelmi tapasztalatokból való tanuláson, hogy soha ne fordulhasson elő visszaélés. A gyakorlatban a rendszer része a papok, a szerzetesek, az alkalmazottak és önkéntesek folyamatos képzése, a megfelelő felügyeleti arányok betartása, a szülői beleegyezések biztosítása, valamint a viselkedési kódexek szigorú alkalmazása.
Mario Murillo Tormes, a zaragozai kegyhely gazdasági vezetőjének előadása a finanszírozás kérdéskörét járta körül. Kiemelte, hogy a pénzügyi munka nem csupán adminisztráció, hanem egyben a kegyhely küldetésének szolgálata is: hiszen a rendelkezésre álló forrásokat a hely fenntartására, restaurálására, illetve lelki szolgálatra és vendégfogadásra fordítják. A népszerű spanyol kegyhely a tavalyi évben nyereséges évet zárt, s mindezt állami támogatás nélkül, elsősorban saját gazdasági tevékenységekből – adományokból, gyertya- és kegytárgy eladásokból sikerült elérniük.
A tartalmas konferencianapot Fabian Delarbre, a banneux-i kegyhely koordinátorának prezentációja zárta. Tapasztalatai szerint a digitális kommunikáció és a közösségi média kulcsfontosságú eszköz az evangélium terjesztésében, különösen a fiatalok elérésében. Kezdetben idegenkedett a modern technológiától, de később vállalta a kegyhely online jelenlétének fejlesztését: weboldal, Facebook- és Instagram-oldal létrehozása, médiakapcsolatok ápolása és sajtóközlemények kezelése. Mint fogalmazott: bár az egyház hagyományai lassan alkalmazkodnak az új eszközökhöz, a közösségi média lehetőséget kínál a hit, a lelki élet és a közösség építésére, kiterjesztve az evangélium hatókörét a fiatalokra, az elszigetelt idősekre és a távoli közösségekre. Fabian Delarbre szerint fontos azonban a felelős, óvatos kommunikáció: a cél nem az öndicséret, hanem az evangélium hűséges közvetítése, az online lelkipásztori gondoskodás, a támogató közösség létrehozása és a veszélyes vagy hamis tartalmak kiszűrése.
A délután ezen a napon is kirándulással telt. Ezúttal a Knocktól fél órányi buszútra eső Ballintubber Apátságot látogattuk meg. Az apátság szintén Írország nyugati részén, Mayo megyében található, és 1216-ban alapította Connacht akkori királya. A kolostort ágostonos szerzetesek számára építették, és azon ritka írországi katolikus templomok egyike, amely nyolcszáz éve megszakítás nélkül működik. A szürke kőtemplom az úgynevezett hiberno-romanesque stílusban épült, amely egy jellemzően ír, a 10. és 12. század között virágzott egyházi építészeti stílus. Később, a 19. században újjáéledt a kelta újjászületés részeként; jellemzői a jellegzetes romanikus díszítések és a gazdagon faragott kelta keresztek. Az is kiderült, hogy a hely híres arról, hogy az egyházat és a helyi közösséget összekapcsoló spirituális oázisként működik. A látogatók ugyanis nemcsak a lelki élet, az ima és a vallásos közösségi események miatt érkeznek ide, hanem azért is, hogy élvezzék a környező, zöldellő táj nyugalmát, ami remekül kiemeli az apátság csendes szépségét. Itt került sor a – szintén tartalmas – második napot lezáró kora esti szentmisére is, amelyet Francis Duffy, tuami érsek celebrált. Hazaérve a Knock House Hotelbe egy, a találkozót lezáró ünnepélyes est várt minket, ahol tradicionális étel- és italkóstoló, hárfa-, gitár- és bendzsómuzsika, valamint ír sztepptánc is a repertoárra került.
A knocki látogatás során nemcsak rengeteg hasznos ismerettel gazdagodtunk, hanem lehetőség nyílt a lelki megújulásra is. Inspiráló beszélgetések, közös elmélkedések, új perspektívák a hitéletben és a kegyhelyigazgatásban, valamint az írek páratlan vendégszeretete – a sok-sok szuvenír mellett azt hiszem, Lóránt atyával ezeket hoztuk haza magunkkal.
***
Ádám Rebeka Nóra
Ferences Média 2025
