Bagyinszki Ágoston OFM, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontjának keretei között működő „Természet Könyve” kutatócsoport alapító-vezetője mesél arról, hogyan teremthet a Naphimnusz élő párbeszédet a tudományágak között, miként inspirálhatja a mai fiatalokat a természet és a hit összefüggéseinek felfedezésére, és hogyan világít rá a természetmisztika és a kortárs ökológiai gondolkodás összefonódására.
Hogyan született meg a Naphimnusz-kutatócsoport ötlete?
Baráti szálakon kapcsolódó egyetemi kollégákkal hónapról hónapra online beszélgetéseket tartottunk, ahol valaki mindig hozott egy gondolatot, amire a többiek reagáltak, és ebből idővel kibontakozott egy közös élmény. Azt tapasztaltuk, hogy ha kilépünk a saját szakterületünkről, de megőrizzük a szakmai igényességet, és közben emberek maradunk a szó holisztikus (az egészet szem előtt tartó) értelmében, akkor valami nagyon izgalmas dolog történik. Így jött létre a Naphimnusz-kutatócsoport, amelynek középpontjában Szent Ferenc vallási élménye áll. Ennek tágabb keretét a „Természet könyve” gondolat (mint a Szentírás könyvének analógiája) adja, amely abból indul ki, hogy a keresztény hagyományban a természet maga is egyfajta kinyilatkoztatás. Már az ókori egyházatyák is beszéltek arról, hogy a teremtés egy nagy könyv, amelyen keresztül Isten gondolataival találkozhatunk. A Naphimnusz ebbe a szellemi mátrixba illeszkedik: nem a semmiből pattant ki, hanem a XIII. századi kultúra gazdag hagyományából merített.
Miért fontos ma újra elővenni ezt a hagyományt?
Mert a természeten keresztül megélt istenélmény nem idegen a mi civilizációnk számára. Ha ma istenkeresés céljából egy fiatal inkább kirándulni megy, mint templomba, az, ha nem is ideális, de értelmezhető a keresztény hagyományban, hiszen mindig úgy tartották, hogy a teremtett világban is felfedezhetjük az isteni önközlést. A Naphimnusz ennek egy különösen szép megfogalmazása, amely ráadásul képes párbeszédbe lépni a modern tudományos gondolatokkal is, legyen szó akár ökológiáról vagy evolúcióbiológiáról.
Ennek szellemében október 4-én Közelítések az idén 800 éves Naphimnuszhoz címmel konferenciát szerveznek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Mit érdemes tudni róla?
Szent Ferenc híres imakölteményét szeretnénk több irányból megközelíteni, és azt vizsgálni, hogy 800 év távlatából hogyan szólít meg minket – miért fontos ma, és milyen üzenetet hordoz a különböző tudományterületek felől nézve. A konferencia egyszerre multi- és interdiszciplináris. Fontos számunkra, hogy ne csak szűk akadémiai körben zajló tanácskozás legyen, hanem egy meghívó jellegű, nyitott esemény, ahol izgalmas találkozások jöhetnek létre. Várjuk mindazokat, akiket Szent Ferenc öröksége bármilyen módon megszólít. Nem lelkigyakorlatról vagy evangelizációról van tehát szó, hanem azt célozzuk, hogy bemutassuk a Naphimnusz kulturális értékét. Ugyanakkor reméljük, hogy azok számára is tartogat új szempontokat, akik ferences örökségből érkeznek, és eddig inkább csak a belső, spirituális oldaláról ismerték ezt a szöveget.
Milyen fő témakörök mentén közelítenek Szent Ferenc művéhez?
A konferencián négy fő irányból közelítünk a Naphimnuszhoz. Egyrészt teológiai szempontból vizsgáljuk, hiszen Szent Ferenc számára ez a szöveg mindenekelőtt imádság, amely vallási összefüggésben nyeri el igazi értelmét. Másrészt fontos számunkra az ökológiai perspektíva is: a Naphimnusz szorosan kapcsolódik Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájához, amely a fenntarthatóságról és a teremtésvédelemről szól, és éppen ezt a költeményt használja kulcsként a mai gondolkodáshoz. Emellett az irodalmi értéke sem elhanyagolható, hiszen a Naphimnusz költemény is, az olasz nyelv egyik korai nyelvemléke. Irodalomtudósok és költészettel foglalkozó kutatók azt mutatják majd meg, hogyan rezonál Szent Ferenc öröksége például Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky vagy Weöres Sándor költészetében. Végül pedig a spiritualitás dimenziója is izgalmas: azt a kérdést szeretnénk körbejárni, miként szólít meg bennünket egy ilyen műalkotás a keresztény lelkiség határvidékén, személyes és lelki értelemben.
Mit árulhat el számunkra a diszciplínák efféle párbeszéde Szent Ferenc üzenetének aktualitásáról?
Egy olyan világban élünk, ahol a specializációnak óriási értéke van. Nagyra tartjuk, ha valaki egy szűk szakterület módszertanához nagyon mélyen ért, ugyanakkor sokszor felszínesnek tekintjük a szélesebb, holisztikus érdeklődést. Amikor azonban kilépünk ebből a modern gondolkodási keretből, és visszalépünk akár 800 évet Szent Ferenc korába, azt tapasztaljuk, hogy akkoriban a tudás még nem volt ilyen szétaprózódott. A középkori egyetemek világát az egyetemesség jellemezte – nem véletlen az universitas név –, ahol az ismeretek szoros összefüggésben álltak egymással, és a transzcendens dimenzió, vagyis az Isten felé való nyitottság is természetes része volt a gondolkodásnak. Éppen ezért izgalmas, amikor különböző területek képviselői – egy történész, irodalmár, teológus, természettudós vagy néprajzkutató – együtt gondolkodnak a Naphimnuszról. Így mindenki a saját szakterületén keresztül mutathatja meg, mi az, ami ebben a 800 éves műben ma is érvényes. A természettudós például segíthet abban, hogy jobban megértsük, miként alakult át az emberek világképe az elmúlt nyolc évszázadban; a néprajzkutató azt vizsgálja, hogyan szólal meg a szöveg kulturális kontextusban, míg a teológus azt mutatja meg, milyen mély hagyományba illeszkedik Ferenc alkotása.
Utóbbival kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: valóban egyedülálló volt-e Szent Ferenc természetmisztikája?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Ferenc költeménye nem a semmiből született. A természet misztikus szemlélete akkoriban már több évszázados teológiai és spirituális hagyományra épült, gondoljunk csak arra, ahogyan nem sokkal Ferenc halála után Szent Bonaventura ezt már rendszerbe foglalva összegezhette. A Naphimnusz egyszerre kötődik ehhez a hagyományhoz, illetve hordozza Ferenc személyes, intuitív istenélményét, amelyet olyan erővel fejez ki, hogy nyolc évszázad után is képes megszólítani minket. Egy ilyen konferencia abban segít, hogy ezt a sokdimenziós élményt közelebb hozzuk magunkhoz. Amikor természettudós, költő, néprajzos és teológus együtt gondolkodik, az minket is arra indít, hogy új szemszögből tekintsünk rá saját széttöredezett világunkra. És talán éppen ezen a fragmentált világon belül mutatja meg a Naphimnusz, hogyan lehet az istenélményt – ami mindig az egészre nyit – újra megragadni és átélni.
Nem csak ez a konferencia, hanem komplett egyetemi kurzus is szerveződött a Naphimnusz-tematika köré. Hogyan találták meg ennek a megfelelő formát?
Ahogy a kutatócsoporttal egyre mélyebbre ástuk magunkat a témába, felismertük, hogy ezek a beszélgetések és felfedezések annyira izgalmasak, hogy érdemes lenne szélesebb körben is megosztani. Két irányban gondolkodtunk. Az egyik a konferencia volt, amely szélesre tárja a kapukat, és minden érdeklődőnek betekintést enged abba, amit mi kutatóként találtunk. A másik pedig egy egyetemi kurzus ötlete volt, ahol sokkal elmélyültebb és interaktívabb módon lehet bevonni a hallgatókat. A cél az volt, hogy ne csak mi beszéljünk arról, mit fedeztünk fel a Naphimnuszban, hanem a diákok maguk is rácsodálkozzanak: ez az ő számukra is releváns lehet.
Miért döntöttek online kurzus mellett?
A pandémia óta természetes része az oktatásnak az e-learning, és az egyetemisták jól ismerik az online tanulás előnyeit és hátrányait. Ezért adta magát, hogy rugalmas idő- és térbeli keretek között indítsunk kurzust, ahol könnyen kapcsolódhatnak a hallgatók. Először a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hirdette meg szabadon választható tárgyként, de hamar kiderült, hogy más intézményeket is érdekel. Így született meg az ötlet, hogy megosztható platformon valósítsuk meg. A kurzus tehát teljes mértékben online zajlik. A hallgatók a különböző témakörök végén teszteket töltenek ki, így adva számot a megszerzett tudásukról. Ez alapján kreditpontot kapnak, amelyet a saját egyetemük rendszere is elismer. Úgy látjuk, hogy az eddigi tapasztalatok nagyon pozitívak.
Kik voltak a partnerek ebben a folyamatban?
A Ferences Rendtartomány tette lehetővé számunkra, hogy akár több száz hallgató is csatlakozhasson. Így lett a kezdetben kis projektből egy meglepetésszerűen nagyra növekedett kezdeményezés. Mostanra már közel 300 hallgató kapcsolódott be különböző intézményekből: a Szegedi Tudományegyetemről, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, a Gál Ferenc Egyetemről, az Apor Vilmos Katolikus Főiskoláról és más helyekről is. Így végül hét intézmény együttműködésével valósul meg a kurzus, amelyet egy négyfős oktatói csapat tart.
Mik a tapasztalatok, mi az, ami ebből a 800 éves szövegből leginkább megérinti az egyetemistákat?
Egyértelműen a klímaváltozás és az ökológiai válság az a nemzedéki ügy, amely nagyon mélyen érinti a huszonéveseket. Amikor a Naphimnusz ezen a horizonton jelenik meg, akkor könnyen rezonálnak rá. A környezettudatosság tehát sokaknak közvetlen kapcsolódási pont. Ugyanakkor, akik a keresztény hit iránt is érdeklődnek, azok számára a szöveg vallási dimenziói is különösen izgalmasak. A kurzus szemléletformáló vállalkozás. Nem akarjuk elmosni a tudományos diszciplínák határait, inkább azt mutatjuk meg, hogy különböző szakterületek felől is van belépési pont a Naphimnuszhoz. A hallgatók számára ez kulturális élmény: kiléphetnek a saját szakmájuk szűk módszertanából, és egy tágasabb horizonton fedezhetik fel, hogyan illeszkedik az érdeklődésük egy nagyobb egészbe.
Mi az, ami elsőre esetleg nem teljesen érthető, és kérdéseket vet föl?
Sokan meglepődnek például azon, hogy Ferenc híres költeményében az állatok egyáltalán nem szerepelnek. A növényvilág is csak futólag, a Földanya kapcsán kerül szóba. A himnusz radikális letisztultsággal a négy elemről – föld, víz, levegő, tűz – szól, amelyek minden földi jelenség alapjai az archaikus világkép szerint. E fölött jelenik meg a kozmikus világ, vagyis az égitestek: a Hold, a csillagok, végső soron pedig a Nap, amely Krisztus szimbóluma. És csak ezután jutunk el az emberhez, aki egyszerre disszonáns a teremtett világban, és mégis képes kiengesztelődni Istennel és a világgal.
Mi az ember szerepe ebben a kozmikus vízióban?
Ferenc az ember helyét a teremtés papjaként látta: ő az, aki közvetíti Isten áldását a teremtmények felé, és fordítva, a teremtmények dicséretét Isten felé. Ebben a kozmikus liturgiában az ember tehát mélyebb szerepet kap, mint pusztán a természet része.
Az is említésre méltó, miként kapcsolódik mindez Ferenc életének utolsó szakaszához.
Így van. A Naphimnusz Ferenc életének végén, nagy szenvedések idején született. Amikor már közel volt a halálhoz, korábbi istenélményeiből merített erőt, és ebben a helyzetben fogalmazta meg ezt a radikálisan életigenlő víziót. Ez az, ami igazán megérinti a hallgatókat is: hogy a költemény egyszerre őszinte vallomás, kozmikus látomás és lelki erőforrás.
Lát esélyt arra, hogy a kurzus a jubileum után is folytatódjon?
A jubileum elsődlegesen a ferences lelkiségi családot mozgatta meg, de a hullámai ennél szélesebb körben is érzékelhetők. Ferencesként számomra ez az év lehetőség arra, hogy megosszam másokkal a Szent Ferenchez kapcsolódó vallási élményeimet. A Naphimnusz egyfajta belépési pont: rajta keresztül konkrétan beszélhetünk Ferenc Istennel való kapcsolatáról és arról, hogy mi lelkesít bennünket a rendi karizmában, amit tőle örököltünk. Ugyanakkor a rész és egész viszonya a kultúránk egyik legizgalmasabb kérdése, így a Naphimnusz jubileuma arra is hív, hogy erről ne csak elvontan, hanem konkrét történeti és spirituális példák összefüggésében gondolkodjunk.
Tehát a Naphimnuszon keresztül egy szélesebb kulturális önismereti folyamatba is betekintést nyerhetünk?
Pontosan. Ez az évforduló behív bennünket abba, hogy egy 800 évvel ezelőtti, civilizációnkat is formáló vallási élmény fényében nézzünk rá saját mai problémáinkra. Ez a fajta kulturális önismeret nagyon aktuális, és sokakat érdekel. A ferencesek most kaptak egy különleges időablakot, hogy ebben a tágabb összefüggésben is beszélhessünk másoknak a tapasztalataikról. És ez nemcsak a szűkebb rendről szól, hanem a teljes ferences lelkiségi családról, sőt minden tudósról, kollégáról és érdeklődőről, aki a Naphimnusz mentén így vagy úgy, de kapcsolódni tud hozzánk.
***
Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Magyar Kurír (Merényi Zita), Bagyinszki Ágoston
Ferences Média 2025
