Beszámoló a ferences tehetségprogram projektnapjáról

A folyékony nitrogénnal lehűtött „vonat” (fémkocka) lebeg a mágnesekből kialakított

vasútpálya fölött, majd a diák pöccintésére megindul és végighalad az útján. Az asztal körül

izgatottan figyelnek a vendégek, vajon sikerül-e igazolnia Andrásnak, Gábornak és

Nándornak, amiről ez ideig beszéltek, és a mágnesvasút működési elvei valóban érvényesek a

kísérleti asztalon is, s nekik valóban sikerült modellezniük. Az esztergomi Temesvári Pelbárt

Ferences Gimnázium diákjai ők, akik a Ferences Tehetségprogramban elnyert ösztöndíjuknak

köszönhetően egy teljes tanéven keresztül külön foglalkozások keretében gyarapíthatták fizika

ismereteiket mentortanáruk, Nagy László irányításával. A tehetségprogram záróeseményén

vagyunk, ahol a diákok bemutatják egészéves kutatásaik eredményét.

A három „frankás” fiún kívül további 54 tanuló vett részt a programban a Ferences

Alapítvány támogatóinak* jóvoltából. Három iskola tanulói pályázhattak (az esztergomi

iskolán kívül a szentendrei Ferences Gimnáziumból és a budapesti Szent Angéla

Gimnáziumból), s a támogatás révén nemcsak a külön foglalkozások örömét (és feladatát)

nyerték el, hanem havi ösztöndíjat (5-és 15 ezer forint közötti összegben), valamint sikeres

nyelvvizsgájukért különdíjat, továbbá hozzájárulást a szellemi épülésüket szolgáló nyári

programokhoz. A tanév során két alkalommal témanapokon is találkoznak egymással: az idén

februárban megtartott kommunikációs hétvégén, majd májusban a projektnapon. Ez utóbbin

kápráztatták el a hallgatóságot előadásaikkal, amelyeken a legkülönbözőbb témakörökben

végzett kutatásaik és kísérleteik eredményét ismertették. Fizikából például a mikrohullámú

sütők hatékonyságának mérésével; illetve a közegellenállással kapcsolatos kísérletekkel

foglalkoztak. Biológiából és kémiából egyesek a bibliai növények tápanyagigényét, mások az

öröklődés törvényszerűségeit, megint mások az emberek folyadék fogyasztásának változásait

vizsgálták. Irodalomból a bűneset-műfajt, illetve Vergilius és Radnóti eklogáit elemezték, a

nyelvészettel foglalkozó diák pedig tematikus szótárak tanulási hatékonyságát vizsgálta.

Történelemből a doni tragédiáról, valamint a magyarok eredetéről gyűjtötték össze az

ismereteket, néprajzból a budaörsi sváb nemzetiség népviseletét tanulmányozták. Emellett

voltak, akik olyan komplex felkészültséget kívánó témákat is körüljártak, mint Esztergom

idegenforgalma, a magyar és az angolszász oktatási rendszerek különbözőségei, a magyar és a

német munkaadói-munkavállalói kapcsolatok. A művészetek és a matematika határterületén

mozgott az aranymetszés esztétikáját feltáró tanulmány. Kutatásaikat alkotó munka

megalapozásaként végezték azok, akik közül az egyik diák rekonstrukciót készített a huszárok

tárcsapajzsáról, a másik az agresszió képzőművészeti megjelenítését tanulmányozta és

üvegalapra készített expresszív festményt, s megint másik diák pszichológiai kutatások után

leporellós mesekönyvet rajzolt keresztlányának. (Ezeket az alkotásokat természetesen be is

mutatták a hallgatóságának.) Módszertanában is különleges volt két fiú kutatómunkája, akik

az ifjúság istenképét próbálták feltérképezni, beleértve azt is, hogy a valóságos képi

ábrázolások hogyan tükrözik a belső, fogalmi elképzeléseket. A legszerteágazóbb

megközelítést pedig az a csoport alkalmazta, melynek tagjai a migránskérdés hátterét

térképezték fel. Nemcsak a történelmi előzményekről olvastak, hanem folyamatos

sajtófigyelést is végeztek, majd szakértőket interjúvoltak meg, ezután a déli határ mentén

személyes tapasztalatokat gyűjtöttek, végül pedig kutatási kérdőív segítségével a

közvélekedés letapogatására tettek kísérletet.

Amint a fenti összegzésből látható, a programban a legkülönfélébb tehetségek

kibontakoztatására van lehetőség. „A lényeg az, hogy olyan körülményeket teremtsünk –

mondja Dobszay Ambrus, a program szakmai vezetője -, amely a diákok elköteleződését

valamely tudományterület iránt megerősíti, táplálja.” „A tehetség szorgalom” – idézi Dobszay

Goethét. Azonban ez nem csak azt jelenti szerinte, hogy a képességek kibontakozása

érdekében még mennyi-mennyi munka szükséges. Inkább azt tartja fontosnak e mondatban,

hogy ami a kívülálló ember számára szorgalomnak látszik, az valójában az az elragadtatás,

amivel a tehetséges embert rabul ejti a világ valamely szépsége. A tehetséges ember valóban

szorgalmas, de nem a saját elhatározásából, hanem mert a csoda kiválasztja, rabul ejti őt a

maga számára, hogy csak „őt” lássa, „őt” kutassa. A pedagógus lehet ennek kieszközlője,

kalauza; az iskola pedig azzal szolgálhatja ezt, ha megfelelő körülményeket tud ehhez

biztosítani. A ferencesek ilyen szerencsés csillagállássá igyekeznek alakítani a

tehetségprogramot. Szeretnék, ha a támogatott diákok egy közösséget alkotnának, azok

közösségét, akik számára becsülete van a tudásnak, a kreativitásnak és a szorgalomnak. Az

iskolai foglalkozások mellett a tehetségprogram témanapjain is találkoznak egymással,

valamint a kommunikációs hétvégén, majd májusban a projektnapon. S a szervezők reményei

szerint ez az „elitklub” azután is megmarad, amikor ezek a fiatalok már leérettségiztek,

egyetemre járnak, munkába állnak. Ennek érdekében szervezték meg a tehetségprogram

öregdiákjainak találkozóját. Támogatják egymást abban, hogy a tehetségből tudás legyen, s

majdan ezzel felvértezve megtalálják azt a helyüket a világban, ahol a leginkább szolgálhatják

hazájuk és az emberiség javát.

* A Ferences Alapítvány a tehetségprogramot a Met Magyarország Zrt. támogatásából

finanszírozza. A kapcsolódó programok a Nemzeti Tehetségprogramon elnyert pályázat révén

valósultak meg.