A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva tartott előadást a gyöngyösi ferences könyvtárban Prof. Dr. Kocsis Imre biblikus professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, váci nagyprépost, aki átfogóan beszélt a magyar nyelvű katolikus bibliafordítások történetéről. Az esemény középpontjában a Káldi György által készített bibliafordítás 400 éves évfordulója állt.

A professzor előadásában felidézte, hogy a Szentírás eredetileg héber, görög és arámi nyelven íródott. A 4. században élt Szent Jeromos egyháztanító készítette el az első egységes latin nyelvű fordítást, amely Vulgata néven vált ismertté, és évszázadokon át az egyház hivatalos szövegeként szolgált.

Magyar nyelvű fordítások

Kocsis Imre kifejtette, hogy magyar nyelvű bibliafordítások már a középkorban is létezhettek, hiszen a Szent István korából fennmaradt törvények szerint az egyházi személyeknek magyarázniuk kellett bizonyos evangéliumi szakaszokat, ami feltételezi, hogy a hívek számára magyar nyelven is közvetítették a szent szövegeket. Az 1000 és 1400 közötti időszakból azonban nem maradtak fenn terjedelmesebb fordítások, ami részben a kor történelmi viszontagságaival – például a tatárjárással – magyarázható.

A professzor elárulta, hogy a 15. századból viszont már több kezdeményezésről is tudunk. Tamás és Bálint pap fordítása például – amelyből kódexekben maradtak fenn részletek – gyakran „huszita Bibliaként” ismert. Az elnevezés abból ered, hogy a szövegben a Szentlélekre a „szent szellet” kifejezést használják, amely egyes kutatók szerint a huszita mozgalom hatását tükrözheti. Ugyanakkor a kérdés a mai napig vitatott, és több szakember szerint nem bizonyítható egyértelműen, hogy a fordítók valóban husziták lettek volna.

Az előadásból kiderül, hogy a korszak másik fontos alakja a pálos rendhez tartozó Báthory László volt, aki a 15. század közepén a teljes Szentírást lefordította magyarra. Munkája azonban nem maradt fenn. Ezzel szemben az úgynevezett Jordánszky-kódex – amelyet az esztergomi főszékesegyházi könyvtár őriz – a reformáció előtti időszak egyik jelentős magyar nyelvű bibliai emléke, bár nem a teljes Szentírást tartalmazza.

Első nyomtatott fordítások

A nyomtatott fordítások kora a 16. században kezdődött. 1536-ban Pesti Gábor fordításában jelentek meg az evangéliumok magyarul. Ami pedig mindannyiunknak ismerős lehet, a reformáció idején készült el Károlyi Gáspár fordítása is, amely 1590-ben Vizsolyban jelent meg, és az első teljes magyar nyelvű, nyomtatott Biblia lett.

Kocsis Imre szerint a katolikus egyházban ekkor egyre erősebb igény mutatkozott egy saját, katolikus szellemű fordításra. A feladatot Pázmány Péter munkatársa, Káldi György kapta meg. Káldi György 1573-ban született Nagyszombatban. Tanulmányait Bécsben és Rómában végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. A bibliafordítást Erdélyben, Gyulafehérváron kezdte el 1605-ben, de vallási viszályok miatt távoznia kellett, és munkáját Olmützben fejezte be. A kiadásra azonban még közel húsz évet kellett várni: a szöveget ez idő alatt tovább javították és csiszolták. A mű végül 1626-ban jelent meg Bécsben.

A kiadást több mecénás is támogatta, köztük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Pázmány Péter bíboros. Külön érdekesség, hogy Bethlen Gábor református fejedelemként is támogatta a katolikus bibliafordítás megjelenését. Káldi fordítása a latin Vulgata alapján készült, amiért később kritika is érte, hiszen a protestáns Károlyi-féle fordítás közvetlenül a héber és görög szövegekre támaszkodott. Ugyanakkor a Vulgata is szorosan kapcsolódik az eredeti szövegekhez, ezért a katolikus egyház a tridenti zsinaton mérvadónak tekintette.

Kocsis Imre kiemelte, hogy nyelvi szempontból a Káldi-féle fordítást több neves gondolkodó is elismerte. Kazinczy Ferenc például nagyra értékelte irodalmi színvonalát, míg Nemeskürty István szerint a szöveg gondosan csiszolt és gördülékeny, amely már az újkori gondolkodás hangulatát idézi.

A Káldi-biblia szövegét később többször is átdolgozták a magyar nyelv változásaihoz igazodva: a 19. században Szepesy Ignác püspök felügyelete alatt, majd Tárkányi Béla munkája nyomán, végül a 20. század elején a Szent István Társulat bizottsága végezte el a revíziót. Az 1950-es évektől kezdve pedig olyan új fordítások jelentek meg, amelyek már közvetlenül a héber és görög eredeti szövegeket vették alapul. 

Rendkívül összetett feladat

Kocsis Imre előadásában kitért arra is, hogy a bibliafordítás rendkívül összetett feladat. A fordítóknak egyszerre kell hűnek maradniuk az eredeti szöveg üzenetéhez, miközben azt a mai olvasók számára érthető és élő nyelven kell megszólaltatniuk. A két szempont közötti egyensúly megtalálása a bibliafordítás egyik legnagyobb kihívása.

Mindebből pedig jól látszik, hogy a 1626-ban megjelent Káldi-biblia így nemcsak teológiai jelentőségű mű, hanem a magyar irodalom és nyelvtörténet egyik kiemelkedő emléke is, amely máig fontos része a magyar kulturális örökségnek.

***
Ádám Rebeka Nóra
Fotók: Ferencz Beatrix
Ferences Média 2026