„… kik megbocsátanak szerelmedért”

A ferencesek húsvéti üzenete

Abban az időben, amikor Assisi Szent Ferenc „betegen feküdt San Damianóban” (PL 44), aggodalommal figyelte, hogy városának két elöljárója, a püspök és a podesta „gyűlölködtek egymással”, és nem volt senki, aki közbelépett volna, hogy „kibékítse őket, és helyreállítsa köztük a békét és az egyetértést”. Ezért toldotta be Istent dicsérő énekébe, a Naphimnuszba a kiengesztelődésről szóló sorokat:

Dicsértessél, én Uram, azokért,
kik megbocsátanak szerelmedért,
és elviselnek betegséget, üldöztetést.

Ma rendalapítónkhoz hasonló aggodalommal figyeljük a világunkban egyre szélesedő és mélyülő konfliktusokat, a tiszteletlenség, a gyűlölködés és az erőszak különböző formáit, amelyek egyre jobban eluralkodnak az emberi kapcsolatokban, a társadalom különböző színterein és a népek között.

Húsvétkor a feltámadt Krisztus így köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek”. Assisi Szent Ferenc sóhaja és imádsága ugyanennek a békekívánságnak ad hangot a Szentlélek erejében. Ehhez csatlakozunk mi, magyarországi ferencesek is ezen a húsvéton, elutasítva az erőszak és a megbélyegzés minden formáját, azok mellé állva, akik elszenvedik ezeket.

Abban a reményben tesszük mindezt, hogy Krisztus legyőzte a halált, és annak minden látszat ellenére nincs hatalma többé fölötte és egyikünk fölött sem. Minden jóakaratú embert arra hívunk, hogy váljék a békesség és a kiengesztelődés emberévé saját családjában és környezetében, tegyen meg mindent a kölcsönös tiszteletért, a közbeszéd tisztaságáért, a békesség megteremtéséért, hogy általunk is felhangozzék a Feltámadott titokzatos hangja világunkban, amely irányt ad keresésünknek, megnyitja szívünket az Igazságra, és megajándékoz a megváltás első gyümölcsével, a feltámadás első ajándékával: a békességgel.

Szent Ferenc atyánk köszöntésével kívánunk áldott húsvétot: „Az Úr adjon neked békét!”