A ferences rózsafüzér eredete
Az imádsághoz használható eszközök minden vallásban ismertek. A rózsafüzér eredete egészen a 4. századig nyúlik vissza, amikor a remete thébai Pál kavicsokat használt, hogy számolja az elmondandó imákat. A „számolandó” imáknak és a rózsafüzérnek a ferences rendben is régi hagyománya van. Maga Szent Ferenc így ír a Meg nem erősített regulában: „Minden testvér végezze a szent zsolozsmát, a dicséreteket és imádságokat úgy, ahogyan elmondani köteles. (…) A laikusok matutinumra mondják el a Hiszekegyet és huszonnégy Miatyánkot, végén a Dicsőséggel; laudesre öt Miatyánkot; (…) vecsernyére tizenkettőt…” (RnB 3,3.10) Amikor 1818-ban feltárták Szent Ferenc sírját, lábánál találtak egy harminc szemből álló füzért. Assisi Szent Klára életrajzában pedig ezt olvashatjuk: „Mivel nem volt zsinórja, melynek csomóival számon tarthatta volna a miatyánkokat, egy halom apró kavicsot gyűjtött, és azok segítségével számolta a végzett imádságokat.” (CKl 4) A mai formában ismert rózsafüzér kialakulása a hagyomány szerint Szent Domonkoshoz köthető, és a domonkos szerzetesek terjesztették el az Egyházban.
A ferences rózsafüzér megszületése a hagyomány szerint ahhoz az eseményhez kapcsolódik, amikor 1422-ben a Boldogságos Szűz Mária megjelent egy Jakab nevű ferences novíciusnak a Terni közelében található Cesi kolostorában. Jakab gyermekkorától kezdve mindennap egy saját kezével font rózsakoszorút ajánlott fel Szűz Máriának. Amikor azonban belépett a ferences rendbe, ezt a szokását – nagy sajnálatára – el kellett hagynia, hogy teljes idejét a ferences közösségnek szentelhesse. Mikor már azt fontolgatta, hogy emiatt elhagyja a rendet, hogy megvigasztalja őt, a Szűzanya megjelent a novíciusnak, és tudtára adta, hogy továbbra is tisztelheti őt, csak más módon: virágkoszorú fonása helyett mindennap elmondhat egy hét tizedből álló rózsafüzért, amely az Istenanya „hét öröméről” elmélkedik. A fiatal novícius bevezette ezt a gyakorlatot a testvérek körében. Így honosodott meg az egész ferences rendben. A ferences rózsafüzér elterjedése Sienai Szent Bernardin nevével kapcsolódik össze: ő kezdte el a rózsafüzért kordájára függesztve viselni, példáját számos testvér követte, többek között Kapisztrán Szent János is. Ez a legenda sok történetíró művében megtalálható, különösen is fontos szerepe van ennek az imádságnak megismertetésében Temesvári Pelbártnak (1435–1504), akinek Stellarium coronae benedictae Virginis Mariae in laudem eius (1506) című könyve különösen is népszerű volt a 16. században. Később a híres ferences történész, Luke Wadding (1588–1657) is beszámol a ferences rózsafüzér 15. századra visszanyúló eredetéről.
A ferences rózsafüzér: a hét öröm imádsága
A ferences rózsafüzér kifejezi a ferences lelkiség lényegét, amennyiben középpontjában Jézus neve áll, illetve Jézus és Szűz Mária életének hét fontos és örömteli eseményéhez kapcsolódik.
Szent Ferenc számára az igazi öröm a lélek belső békéjéből születik, amely a szenvedések és nehéz helyzetek során is képes a feltámadás fényébe vonni az emberi élet sötét pillanatait. A Megtestesülés és Húsvét misztériuma így együtt jelenik meg ebben az imádságban, amely ennek az igazi örömnek a megértésére és megvalósítására hív Mária és Jézus életének titkain keresztül.
Hogyan imádkozzuk a ferences rózsafüzért?
A ferences rózsafüzér minden tizede Mária egy örömét helyezi a középpontba, és hív meg annak szemlélésére. A rózsafüzér imádság bevezetőjeként (hasonlóan az ismert rózsafüzérhez) először egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot és három Üdvözlégyet mondunk az alábbi titkokkal:
- aki hitünket növelje;
- aki reményünket erősítse;
- aki szeretetünket tökéletesítse.
Ezt követi a Dicsőség és az Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket… kezdetű imádság.
Ezután következik a hét tized, amelynek titkai a következők:
- Kit te, Szeplőtelen Szűz, a Szentlélektől örömmel fogantál.
- Kit te, Szeplőtelen Szűz, Erzsébetet látogatván örömmel hordoztál.
- Kit te, Szeplőtelen Szűz, örömmel e világra szültél.
- Kit te, Szeplőtelen Szűz, a három királynak imádásra örömmel bemutattál.
- Kit te, Szeplőtelen Szűz, a templomban örömmel megtaláltál.
- Kit te, Szeplőtelen Szűz, midőn halottaiból föltámadott, legelőször örömmel láttál.
- Ki téged, Szeplőtelen Szűz, örömmel fölvett a mennybe, és az ég és a föld királynéjává koronázott.
Minden titok Mária egyik örömét emeli ki: egy Miatyánkkal kezdődik, ezt tíz Üdvözlégy követi, majd egy Dicsőséggel zárul.
A hetedik, utolsó tizedet követően újabb két Üdvözlégyet imádkozunk, hogy a teljes szám 72 legyen: ez a szám a hagyomány szerint Mária földi életkorára utal.
A ferences rózsafüzér egy Miatyánkkal, egy Üdvözléggyel és egy Dicsőséggel zárul (a Szentatya szándékára), majd a befejező könyörgéssel zárul:
Ó Asszonyunk, Szűz Mária, legszentebb Királynő, Istennek szent Anyja és az Irgalmasság Anyja, Béke Királynője és a mi Szószólónk, felajánljuk Neked ezt a rózsafüzért hét örömöd emlékezetére, annak jeleként, hogy vágyunk Hozzád tartozni, miként Te is az Úrhoz tartoztál. Ezért Szent Bonaventurával együtt mondjuk Neked: „Egészen a Tiéd vagyok, és mindenem a Tiéd, ó, mindenek fölött áldott Szűz.”
Közbenjárásod által add meg nekünk a kegyelem ajándékát, hogy szolgálhassuk Istent és felebarátainkat, keresztségi ígéretünkhöz hűségesnek maradva ellene mondjunk a gonosznak és a rossz minden formájának, hogy Hozzád hasonlóan, ó, Szeplőtelen Szűz, a mennyei Atya gyermekei, a mi Urunk Jézus Krisztus testvérei és a Szentlélek hajléka lehessünk. Segíts minket, hogy életünket az evangélium szolgálatába állítva éljük, engedelmeskedve az Egyháznak, mindig készen arra, hogy hitünkről tanúságot tegyünk az emberek előtt, hogy a Te oltalmad alatt, különösen halálunk óráján, Veled együtt eljuthassunk a mennyei dicsőségbe. Ámen.
