Az Úr adjon nektek békét!

Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója

2020.09.01 Címkék:

17. rész

2016. február (I.): A San Salvatore-kolostor Jeruzsálemben

Ez nagy falat lesz: 72 főt sorol fel a kusztódiai névjegyzék a San Salvatore-kolostor lakójaként. A nagy létszám kisebb egységekre tagolódik, az élet egyes területeit tekintve:

– a Kusztódia vezetősége: 6 fő, ők a curia felső emeletén laknak.
– az infirmárium lakói: 12 fő, aki kora vagy betegsége miatt állandó orvosi ellátásra szorul. Itt még találkozhattam Ignacio Mancini atyával, aki 1980 és 1986 között volt kusztos. Néhány hónappal később elhunyt.
– a vendégként itt lakó, a biblikus intézetben doktoráló ferences hallgatók (6 fő). A szállás fejében besegítenek a házi szolgálatokba.
– a növendékház (seminario) az egyszerű fogadalmas növendékeket jelenti, akik kétfélék: (1) a Kusztódia saját növendékei, akik ide léptek be, és (2) a teológiai tanulmányokra más provinciákból befogadott növendékek. A Kusztódia nagy szolgálata ez az Rendnek: sok provincia él a lehetőséggel, hogy 1-2 növendékét mindig ide küldje tanulni. Ők később sokszor visszajárnak zarándoklatokat vezetve, vagy egy idő után szentföldi szolgálatra kérik magukat. A seminario a rendház külön része, megvan a maguk világa, de az imádság és az étkezések közösek. Az egész közösségnek nagy elevenséget ad a kb. 40 fiatal rendtárs jelenléte. Az olasz Giovanni és a mexikói Donaciano volt a magiszterük.
– a többi testvér alkotja az „alapközösséget”. Van, aki eljár dolgozni, pl. Johannes kínai idegenvezető, Fergus orgonista a Szent Sírnál, az angol Peter a biblikus intézet titkára. A legtöbben viszont helyben dolgoznak, a városnegyed nagyságú, 6 udvart alkotó kolostor valamelyik részében.

A San Salvatore-templom „homlokzata” – az utca az udvar alatt megy át előtte, és ahonnan a kép készült, az is még a kolostor tetőzete.

     Milyen intézményeknek ad otthont a kolostor? Külön épületrész a kusztódiai Curia hivatalai: kusztos, titkárság, gazdasági osztály, jogi osztály, történelmi levéltár. Ott vannak a központi intézmények: műszaki osztály (központi építésvezetőség), informatika, központi könyvtár, a status quo elkülönített, védett archívuma, iskolafenntartó hivatal, a Pro Terra Santa, a Kusztódiát támogató olasz egyesület irodája.
       Itt működik a Studium Theologicum Jerosolimitanum, a teológiai alapképzést nyújtó kurzus (2 év filozófia és 4 év teológia). Nem túl nagy létszámú intézmény, a ferenceseken kívül csak néhány külső hallgató. 1866 óta van saját teológia a Kusztódiában, és 1982 óta hivatalosan is a biblikus doktori iskola (a Flagellatio) alapképzésének számít. Abban az évben 26-an tanítottak valamilyen tárgyat a teológián, csak a biblikumhoz 6 tanár volt rendelve. 14-nek a státusza „meghívott”, 3 tanársegéd, 5 adjunktus, 1 rendes és 3 rendkívüli tanár. 19-en ferencesek, nemzetiségre nézve: olasz, arab, spanyol, lengyel, francia, máltai és görög.

                                                        A teológiai hallgatók csoportképe 2016-ból.

Vannak egyéb intézmények, amelyek elvileg messzebb is lehetnének, de itt kaptak helyet: Jeruzsálem latin plébániája a templom mellett hivatali helyiségekkel. Általános iskola. A Magnificat zeneiskola. Cserkészek. A Szentföldet ismertető havi folyóirat francia, spanyol és arab nyelvű szerkesztősége. Kiszolgáló funkciók (szabóság, mosoda, egy kisebb nyomda). Kiépítés alatt áll Jeruzsálem keresztény történelmének múzeuma.
Amikor mind együtt vagyunk az ebédlőben (és hozzászámítva az öregeket az infirmáriumban), egy olyan létszámú csoport jelenik meg, amelyet a Rendnek legalább húsz provinciája szívesen a magáénak mondana – és ez itt egyetlen ház létszáma! A San Salvatore a Kusztódia anyaháza, és ezt a szerepet olyan fontosnak tartották, hogy saját külön statútumokkal is szabályozták. Itt olvastam, és emlékezetükbe is idéztem az előírást: „adjanak példát a reguláris obszervanciáról”. A ferences szakkifejezés jelentése: „a rendalkotmány hűséges megtartásáról”. Ennek van egy külső része, pl. itt a rendtársak a közös étkezéseken nagyon ritkán vannak civil ruhában, jóformán mindig habitust hordanak. De az „obszervancia” nem merül ki a külső dolgokban, hanem beleértjük a szív belső nyitottságát, ami olyanokban nyilvánul meg, mint: a másik testvér elviselése, hordozása, ellátása, az egymás iránti bizalom, tapintat és nyitottság. Annyi biztos, hogy kiváló vendégszeretetet tapasztaltam meg közöttük. Amiben még előrelépésre volt szükség, az a tartózkodás a „rendi politikától”: nem keresni befolyást, senkit nem manipulálni, dolgozni a közösség egységén.

A San Salvatore-kolostor ebédlője – itt 60 embernek el kell férnie, és még vendégeket is fogadnak.

A gvardián a francia Stéphane Milovich atya, aki először matematikát végzett, majd egy önkéntes programon vett részt a Kusztódia szervezésében, és itt döntötte el, hogy ferences lesz. A teológia után Rómában doktorált liturgikából. Ő tanítja a latint a teológián. Volt már a Kusztódia titkára is, és sokat dolgozott a Kusztódia saját liturgikus könyveinek szentszéki jóváhagyatásán. Jelenleg ő a Kusztódia megbízottja a kulturális örökség ápolására.
        Vele néztük meg a ház minden részét, a rejtettebb zugokat is. Az 1600-as évektől pl. az egyik szárnyban külön birodalma épült ki a spanyol testvéreknek. Ők kezelték a Kusztódia pénzét. Ide más nem is mehetett be. A régi levéltárból nyílt egy titkos ajtó (szekrénynek néztem), ez vitt be a muzeális raktárba. Egy egész keresztény múzeum van itt, sőt Stéphane büszkén mutat egy díszes dobozkát: Napóleon tubákos szelencéje! Az egyik műhelyben egy francia önkéntes hölgy végzi a katalogizálást. Elém tesznek egy hímzést, talán oltárterítő lehetett, alján felirattal. „Meg tudnád mondani, mi van oda írva?” Ez volt, így, pontos átírással:

Siatécki Turibiusné
sz. Kárász Katalin,
magyar ország, Nográd megye
Fölső Sáp.
Február 25-én 1883.

A vizitáció idejére esett a farsang: a növendékek jelmezversenyt tartottak, hatan voltunk „a rendház többi tagja” közül, és a nővérek. A zsűri végül eredményt hirdetett. A harmadik helyezett egy dobozt tett a fejére, a szemek helyén két vörös leddel: ő volt a robot. A második helyezett Marius atya, a növendékek kedvence, 83 éves kanadai páter, állandó viccelődő, egy lepedőt tekert magára: ő volt a kísértet. Az első Rodrigo, brazil studens, aki divattervezőként saját céget vezetett, mielőtt belépett: ő egyetlen nap alatt varrt magának egy teljes fekete-fehér Jolly Joker figurát, sipkával, zoknival együtt. Felszabadultak voltak, előkerült minden farsangi kellék, senki nem maradt éhes vagy szomjas – de másnap reggelre a teremben semmi nyoma nem volt a rendezvénynek.

        Másnap, hamvazószerdán este én voltam a főcelebráns a közös esti szentmisén. Először prédikáltam onnan középről, a kereszt tövéből. Bizonyos helyekről egészen másként hatnak ugyanazok a szavak.
Esély van rá, hogy a San Salvatore nemsokára még ismertebb helyszín lesz a publikum számára. A szentföldi ferencesek egy olyan kiállítást akarnak létrehozni, amely bemutatja Jeruzsálem és a Szentföld keresztény (főleg latin és Európához kapcsolódó) vonatkozásait. A Terra Santa Museum régészeti gyűjteményét a Flagellatio kolostorában, a biblikus intézethez kapcsolódóan, az eddig helyszínen fejlesztik tovább. Kialakítanak viszont egy új múzeumi helyszínt is, amely a keresztény történeti gyűjteménynek ad otthont, mégpedig a San Salvatore-kolostorban. A történeti gyűjtemény ötlete úttörő kezdeményezés, hiszen a Szentföldön a kiállítások szinte mindenütt a bibliai korszakra határolják le anyagukat. Nincs még „keresztény múzeum” a Szentföldön.

Carla Benelli művészettörténész, a Kusztódia munkatársa megnyit egy kiállítást a fogadóteremben.

Az évszázadok során a szentföldi ferencesek komoly tárgyi, művészeti anyagban is megnyilvánuló támogatást kaptak az európai uralkodóktól, főuraktól. Így például szinte mindegyik királyi udvar címerével ellátva találunk miseruhát a tervezett gyűjteményben, hiszen a keresztény hatalmak ezáltal is jelen akartak lenni a Szentföldön. A gazdag anyag azonban jelenleg a San Salvatore-kolostor raktáraiban rejtőzik, a közönségnek nem elérhető. Ezt szeretnék most megnyitni a ferencesek mindenki előtt, a San Salvatore földszinti, bejárathoz közel eső helyiségeiben. A vállalkozás komolyságát azzal szeretném szemléltetni, hogy felsorolom a felkért tudományos tanácsadó testület tagjait: Béatrix Saule (elnök), a Versailles-Trianon Paloták Nemzeti Múzeum tiszteletbeli igazgatója; José Manuel Cruz Valdovinos, a madridi Complutense Egyetem emeritus művészettörténész professzora; Thomas W. Gaehtgens, a Getty Research Institute (Los Angeles) igazgatója; Sabine Haag, a bécsi Kunsthistorisches Museum főigazgatója; Przemysław Mrozowski, a varsói Királyi Vár Múzeum igazgatója; Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeumok igazgatója.
        Fontosak a műtárgyak, értékes az épített környezet, de a San Salvatore leginkább: a nemzetköziség műhelye, szinte laboratóriuma, ahogy maga a Kusztódia is a legrégibb és a legkomolyabb színhelye a Renden belül a különböző nemzetből való emberek testvéri közösséggé épülésének. Itt nem előadások vannak erről a témáról, nem jelszavakban merül ki a dolog – a mindennapokban hamar kiderül, el tudod-e fogadni a másikat.

FOLYTATJUK!

ELŐZŐ RÉSZ


Ferences Média

Hozzászólások lezárva.