Semmi se szakítson el Teremtőnktől!

„A lemondásokat fogjuk fel nagyböjti önmegtartóztatásként” – Gyakorlati jótanácsok Milán atyától a családok számára

2020.03.15 Címkék:

Lukovits Milán OFM, a Mária Rádió műsorigazgatójának hasznos tanácsai

Vissza a nyitó oldalra

A gyerekek talán örülnek, hogy nem kell iskolába menni, de minden csoda három napig tart, utána rájövünk, hogy ez bizony drasztikus változást eredményez a mindennapi életben. A családoknak önerőből kell választ adni arra, hogy mi történik a nap 24 órájában. Nem lehet elküldeni a gyereket a nagyszülőkhöz, nem vezeti le az energiáit az edzésekkel, nem megy közösségbe, nincs program. 

Erre a helyzetre reflektálva szeretnék néhány gondolatot a figyelmükbe ajánlani:

  • A struktúra nélküli időt a gyerek, és sokszor a felnőtt sem tudja értelmesen kitölteni. Sok embernek most több ideje lesz, de ha nem használjuk fel jól, akkor az unalom, a kezünk közül kifolyó idő romboló lehet. Gyűjtsük össze azt, hogy házon belül mire nem jut idő a hétköznapokban, és most foglalkozzunk ezekkel is.
  • A családok működjenek “akciócsoportként”, hozzanak szabályokat az idő beosztására, mindenkinek legyen feladata a háztartásban – lehetőleg valakivel együtt, mert a közös tevékenységnek is van öröme; legyen idő testmozgásra, legyen meghatározva és szigorúan betartva a gépezésre szánt idő, illesszük be a napirendbe a közös társasjátékot.
  • Hallgassunk tudatosan zenét, ami érzelmi háztartásunkra is jótékonyan hat, nézzünk együtt filmet, amit kövessen beszélgetés!
  • Remélhetőleg az iskolák, a kormányzat, a tananyagok fejlesztői gondoskodnak arról, hogy legyen tanulmányi feladat az iskolás gyermekek számára. Tudatosítsuk a gyermekekben, hogy bár a tanóra és a számonkérés számukra teher, mégis segítség a tanulásban. Hirtelen minden iskolás olyan lett, mint egy levelező tagozatos egyetemista, és nem könnyű így haladni. Határozzuk meg a tanulási időt, természetesen a megfelelő szünetekkel, és a szülők igyekezzenek odafigyelni, hogy a gyermekek beküldendő feladatai valóban készüljenek el.
  • Lehetőség ez az időszak arra, hogy a szülő a saját tevékenységébe is jobban bevonja a gyerekeket. Játékosan, együttműködésbe vonva taníthatók háztartási ismeretekre, ház körüli, vagy kerti munkákra, javításokra.
  • Beszélgessünk arról, hogy “vihar előtti csend” van. A vírus okozta betegségnek lappangási ideje van. Valószínűleg jóval többen hordozzák és terjesztik a vírust, mint ahány embernek már tünetei vannak. Ezért kell visszafogott életet élni: kerülni a tömeget, az utazást, a csoportos összejöveteleket. Nem tudjuk, kinek a köhögése fertőz. Lehet, hogy mi nem vagyunk veszélyeztetett korcsoport. De a szüleink azok. A mellettünk élő idős szomszéd, a gyerekeink idős tanárai, az egészségügyben végkimerülésig dolgozó orvos és nővér azok lesznek. És a fiatalabbak sem kaptak írásos ígéretet arról, hogy nem lesz szükségük kórházi kezelésre. A lemondásokat fogjuk fel nagyböjti önmegtartóztatásként.
  • Fordítsunk kiemelt figyelmet a személyes és háztartási higiéniára. Levegőbe, kézbe ne köhögjünk, tüsszentsünk, zsebkendőt tegyünk az arcunk elé. Közös tálból csak evőeszközzel vegyünk, ami nem ér a szánkhoz. Kilincseket, és azokat a gyakran használt tárgyakat, amit többen is kézbe vesznek, naponta többször tisztítsuk. Gyakori kézmosás mellett is ügyeljünk arra, hogy arcunkhoz, szánkhoz, orrunkhoz csak tiszta kézzel nyúljunk.
  • Nagyjából évszázadonként van nagy járvány. 1918-19-ben a spanyolnátha, a középkorban a pestisjárványok, most a koronavírus van terítéken. Vegyük komolyan a megelőzést, de ne essünk pánikba. Járványok idején erőre kap az imádság. Ez a fő dolog! Most ennek van itt az ideje. Minden nap tudatosan szánjuk az eddigieken felül valamennyi időt az imádságra!

„Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.” Zsolt, 2b

Ferences Sajtóközpont, 2020
Forrás: Mária Rádió

 

Hozzászólások lezárva.