Készítsetek hajlékot az Úrnak szívetekben!

Húsz év papság után kapott missziós hivatást Pietro testvér

2022.07.27 Címkék:

Van, aki húsz év papság után kap „hivatást a hivatásában” – így történt ez Pietro Mechelli olasz ferences szerzetessel is, aki 53 esztendős korában döntött úgy, hogy misszionárius lesz Törökországban.

„1994-ben lettem pap – osztja meg az eredetileg orvietói származású Pietro testvér. – Umbriában szolgáltam különféle posztokon, majd a San Damiano-kolostorba kerültem”.

Az Assisi közelében található, békés  szent helyen szolgált, amikor másodszorra is megérezte a hívást, hogy radikálisan változtasson az életén, azután, hogy fiatalon belépett a kisebb testvérek közé.

„2016 decemberében az a testvér, aki a rendben a missziókért volt felelős, a mi közösségünkbe látogatott – meséli Pietro Mechelli. – Úgy volt, hogy én nem is találkozom vele, mert más kötelességeim voltak, de az egyik testvér nagyon nógatott, hogy legyek ott. Ahogy hallgattam, amiket a missziós hivatásról mondott, mintha kifejezetten hozzám szólt volna, jóllehet már 53 éves voltam. Így született meg bennem a vágy, hogy ajánlkozzam arra a misszióra, amire a rendnek szüksége volt: a törökországi szolgálatra.”

Néhány hónapig érlelte magában a döntést, majd nekiindult, a nyelvi képzést sem elhanyagolva: angolra és törökre volt szükség a célterületen.

„Nagy örömmel és lelkesen vágtam bele, de mindenképp aggódtam a nyelv miatt – magyarázza a szerzetes. – Minden missziónak van valami sajátos vonása, de az ember mindig úgy kezdi, hogy kérdéseket tesz fel saját magának. Az evangelizáció először az ember saját szívében kezdődik, amikor belekerül egy nemzetközi szerzetesközösségbe, ez így volt velem is.”

Az első éveket Isztambulban töltötte, jelenleg pedig Izmirben szolgál, ahol két plébániát lát el más ferencesekkel együtt. Izmirben más az élet, kevésbé állnak előtérben a hagyományok, de a ferences jelenlét célja ugyanaz: a párbeszéd és a helyiek életében való osztozás.

A plébániára jár számos migráns is, akik különböző országokból érkeztek, vannak európai vendégmunkások és helyiek is. „Mi, szerzetesek az emberek között élünk, örömmel látjuk őket a templomban, időt szánunk a látogatókra, akik gyakran muszlim turisták – folytatja Pietro testvér. – Törökországban mi hidat jelentünk a katolikusok és a muszlim világ között, kezdve azokkal, akikkel az utcán vagy a templomban kerülünk kapcsolatba, de egészen a tekintélyes személyekig, mint például az imámok. Elkötelezetten szolgáljuk az ökumenikus párbeszédet.”

Pietro testvér jól emlékszik, mi volt az első különleges találkozása Törökországban: „Az utcán megállított egy fiatalember, cigarettát akart kérni, és megkérdezte, keresztény vagyok-e. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen direkt kérdést kaptam valakitől, tanúságot kellett tennem róla, hogy igen, keresztény és pap vagyok. Utána rákérdezett, mit jelent katolikusnak lenni, és még hosszan beszélgettünk.”

Annak ellenére, hogy megvannak a nehézségei annak, hogy kisebbségként élnek egy túlnyomórészt muszlim országban, Pietro Mechelli számára egyértelmű a testvérek küldetése: „Először közösen gondolkodni szeretnénk a hétköznapi emberekkel, találkozni velük, csak utána beszélhetünk a hitünkről is.”

Ugyanakkor az intenzív imaélet és a hiteles testvéri élet elengedhetetlen a Törökországban szolgáló ferencesek életében is. „A törökországi szolgálat egyik ajándéka a nemzetközi szerzetesközösség – mondja Pietro testvér. – Jó megosztani valamit a saját szerzetesi életemről olyanokkal, akik különböznek tőlem, akik szélesítik a látókörömet, és megéreztetik velem a Ferences Család tágasságát.”

Forrás és fotó: OFM.org

Ferences Média, 2022

 

Comments are closed.