„Az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy ezt a köszöntést mondjuk:
Az Úr adjon neked békét!”
(Assisi Szent Ferenc, Végrendelet 23)

Kedves Jótevőnk, Barátunk! Kedves Testvérünk!

Ezen az ünnepen újra magunk elé képzeljük a feltámadt Urat, akinek első szavai ezek voltak tanítványaihoz: Békesség nektek! Ez a köszöntés kinyilatkoztatás, ennélfogva nemcsak üdvözlő szavak, hanem üdvözítő szavak, amelyek kíséretében Jézus tanítványaira leheli Lelkét (Jn 20,22). A feltámadt Úr az Ő békéjét adja, s mindazok, akik befogadják, azoknak örök élete van.

A húsvéti időben éppen ezért nem fáradtunk bele ismételgetni és hallgatni vasárnapról vasárnapra, amit a feltámadt Úr nekünk is mond: Békesség nektek! Miközben életünket, mindennapjainkat beárnyékolja a háború, hittel és reménnyel hallgatjuk, hogy az Úr erősebb a halálnál, az Élet Istene a pusztulásnál és a háborúskodásnál.

Az idei Pünkösd arra tanít, hogy a Lélek, aki az Atyától származik, a Békesség Lelke. A Békesség Lelke minden békétlenség közepette azt sugallja, hogy ne merüljek bele egyetlen olyan konfliktusba sem, amely rosszindulatban tart és a haragot táplálja bennem. Sem személyek, sem közösségek között. Nézeteltérés, véleménykülönbség, érzelmi vagy gondolati ellentétek bármikor előállhatnak közöttünk – ez ennek a világnak a realitása –, de egyetlen ilyen konfliktus sem lehet mentség vagy kifogás arra, hogy megvonjam a szeretetem bárkitől. Nem szabhatok gátat a Békesség Lelkének. Félő, hogy az emberi szívekben lévő, de a közösségek és országok közötti békétlenség vaksággal és feledékenységgel sújt minket. Azaz megtörténhet, hogy nem vesszük észre a közöttünk – akár zárt ajtók mögött – megjelenő élő Istent, és elfelejtjük a Vele töltött napokat, éveket, elfelejtjük ígéreteit, s ami a leggyászosabb volna, megfeledkezünk szeretetének végső jeléről és végső önátadásának misztériumáról, amelyet Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Húsvét Vigíliáján szemléltünk, bekapcsolódva az Élő Isten örök jelenébe. Márpedig az igazi béke ennek – és csak ennek – a misztériumnak a valóságából fakad. A Lélek, akit kapunk, a Békesség Lelke.

Ugyanő, szintén a kinyilatkoztató szavak szerint, az Igazság és a Vigasztalás Lelke is. Megtanít mindenre. Nem mindenfélére, hanem a Mindenre. Arra, hogy lássam a Valóságot: azt az igazságot, amely nem „valakinek az igaza”, hanem az, „Aki van”. Olyan könnyű sodródni a mérhetetlen információ- és komment-áradatokban, s közben azzal hitegetni magunkat, hogy „nekem van igazam” vagy hogy „én tudom az igazságot”, vagy ami ugyanígy illúzió: „nem lehet tudni az igazat”, vagy „nincs egyetlen igazság”… Az Igazság Lelke megszabadít az ál-hírek nyomasztó terhétől és bizonytalanságától, és megnyitja értelmünket a teljes Igazságra, az Öröm-hír bizonyosságára. Veni Sancte Spiritus!

Berhidai Piusz OFM
tartományfőnök
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2022