Szentföldön szolgáló rendtársunk, Betlehem közelében, így vezet a misztérium felé:
„A közelgő karácsony felidézi nekünk Szent Ferenc alakját, aki 1223-ban Greccióban először ünnepelt »betlehemest«. Felidézi Ferencnek azt a vonását, hogy Krisztus valódi emberi természete iránt nagy áhítattal volt. Ez az áhítata kísérte őt a Szentföldre is, Krisztus emberi életének valódi színhelyeihez. Igy máris előttünk áll a betlehemi jászol a maga »történetiségében«. De vajon csupán erre utal-e Ferenc alakja?
Ha Ferenc ma eljönne a Szentföldre, bizonyára meglátogatná a betlehemi szent helyet is. De a Gyermek képét ma is a valódi gyermekek hordozzák, ezért bizonyára meglátogatná a ferencesek betlehemi iskoláját is. Nemcsak a kegyhely érdekelné, hanem az is, hogy testvérei tudnak-e reményt adni a létező gyerekeknek? És lehet, hogy nem csak a katolikus iskolák érdekelnék. Belehallgatna a hittanórákba, bármilyen vallás vagy felekezet legyen is az, hogy az igaz Istenről beszélnek-e a kicsiknek, a fiataloknak? Ennek mércéje pedig nem mindjárt a dogmatika fogalmait jelenti, hanem egyetlen egyszerű kérdést: hirdetnek-e erőszakot Isten nevében ? Az az Isten, akiről beszélnek, kéri-e úgymond tőlünk, hogy semmisitsük meg a »másik« csoportot? Ferenc, aki mindenkivel találkozva először békét kívánt, nagyon odafigyelne arra, hogy ezt a békét, Isten ajándékát, feltárjuk-e a gyermekek előtt?

Egy 10–12 éves gyermek saját magától nem jut arra a gondolatra, hogy megvetően kiköpjön, ha egy másik vallás követőjével találkozik az utcán. Szent Ferenc ruhája akkor vált ki ilyen reakciót egy gyermekben, ha annak nevelője erre tanította meg őt. Jeruzsálemben a ferencesek és más keresztények igy napról napra láthatják, miféle hittanórák folyhatnak egy másik vallásban. Mindez megerősíti őket az elkötelezettségben, hogy az iskoláikban a békére nevelés: elsődleges és szent feladatuk.”

Advent idején gyakran imádkozunk „szent vágyakozásért”. Ha valóban újraéled bennünk ez a benső, belénk teremtett sóvárgás, a karácsonyi misztériumot szemlélve észrevesszük azt az egységet, amely fennáll Isten és ember között, amely összeköt engem és a Gyermeket, amely egybefűzi azt a betlehemi éjszakát jelen valóságunkkal, a születés helyét az éjféli misén Istent dicsérő egyházzal.

Éppen ezért egy olyan egyházra vágyunk, amelyben látható a betlehemi misztérium. A szíve alatt Isten Fiát hordozó és a világnak odaadó Mária, a felelősséget igaz emberként vállaló József, a kettőjük Isten iránti engedelmessége és egymás iránti, kölcsönös szeretetük.
Egy olyan egyházért imádkozunk, amely ugyanazokat a vonásokat hordozza, mint amelyek felfedezhetők a betlehemi születés barlangjában: egyszerű emberség, hitből fakadó remény, a közöttünk testté lett Isten jelenlétéből fakadó béke.
Egy olyan egyházat hiszünk, amely Krisztus titokzatos Teste. Sallangok nélkül. Vagyis félelem nélkül, világias játszmák nélkül, ál-arcok és (lelki) maszkok nélkül, a lelki restség és vakság kórjaiból a bűnbánat által kigyógyulva – fentről megszületve. Mindannyiunk vágya, hogy hitelesen énekeljünk, örömmel és felszabadultan, együtt az angyalokkal: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a Jóakarat embereinek!”

Betlehem–Budapest, 2021 karácsonyán
Ferences Rendtartomány, 2021