Ragyogd be szívem sötétségét!

X, Y és Z generáció és az egyház

2018.04.26 Címkék:

Az X, Y és Z generáció és az Egyház kapcsolatáról beszélgetett április 23-án a budapesti Kájoni Házban Dobszay Benedek ferences provinciális, Dávid Bea szociológus és Horváth Bálint, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója; a beszélgetést Mráz Dániel közgazdász vezette.

Vissza a nyitó oldalra

A Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia Kájoni Szabadegyetemének Egyházunk jövője?! – Kérdések és lehetséges válaszok az X, az Y és a Z generációtól című alkalmát Mráz Dániel vezette be. A vatikáni statisztikákban utánanézve azt találta, világviszonylatban nőtt a keresztények száma; Európát a stabilitás jellemzi (1000 európai lakosból 399 van megkeresztelve).

Szóba kerültek a különböző nemzedékeket jellemző, a további együtt gondolkodást segítő fogalmak: a „baby boom” korszakban (nagyjából 1940–1959 között) születetteket a hierarchia és a lojalitás fogalompárral írhatnánk le; a 35–50 közötti X generáció tagjait (1960–1979 között születettek) a verseny és az anyagiak, az Y generációt (15–35 évesek) a szabadság és a kapcsolatok, a Z generációt (0–20 évesek) az identitás és a hitelesség szavak jellemzik.

A The Guardian angol napilapban publikált kutatások azt mutatták, hogy Magyarországon a fiatalok kétharmada tartja magát vallástalannak; a 16–29 évesek több mint fele sohasem vesz részt szertartásokon, 59 százalékuk sohasem imádkozik.

 

Az előttünk álló kihívásokról kérdezte Mráz Dániel moderátorként a beszélgetőtársakat, illetve arról, hogyan látják: virágzik az Egyház, vagy válságban van?

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök felhívta rá a figyelmet, hogy a statisztikák „egymásra csúszott” adatokból jönnek ki; például Nyugat-Európában a kereszténység nem feltétlen az őslakosság kereszténységét takarja. Ezzel együtt a válság és a remény jeleit egyszerre lehet érzékelni. Figyelembe kell venni, hogy Magyarországon óriási eltérés van a főváros és a vidék között, a vidéken belül pedig a városok és a falvak között.

Felmerül a kérdés – mutatott rá Dobszay Benedek –, hogy csak az Egyház van-e válságban, vagy maga az ember? Csak a kereszténységet érinti a válság? Utánaolvasva kiderül, az iszlám világban is érzékelhető ez a változás, erősödik az ateizmus.

Dávid Bea szociológus, a Semmelweis Egyetem tanára egyértelműen úgy látja, a társadalom van válságban. Az Egyház nem virágzik – de válságban sincs. Fontos kérdés, hogy mit adnak át a generációk egymásnak; az elmúlt 25–30 év változásai „nem állnak meg a küszöbön”, minket, a gyerekeinket is érintik. Mit tudunk tenni mi, magunk, hogy virágozzon az Egyház?

Horváth Bálint piarista igazgató elmondta, milyen örömöt sugároznak mindig a korábbi iskolaigazgató, Urbán József SP posztjai, írásai, aki jelenlegi pozíciója kapcsán gyakran látogat meg Ázsia különböző pontjain lévő rendi intézményeket, és látja a valóban virágzó helyi egyházakat, a rengeteg gyereket, a kiugróan sok papi és szerzetesi hivatást.

A jövő Egyháza a fiataloké – fogalmazta meg Mráz Dániel a következő kérdést –, vajon ők másként gondolkoznak-e, mint a korábbi nemzedékek?

A Margit körúti plébánián szolgáló Dobszay Benedek elsősorban egy jól szituált budapesti körre lát rá; sok a megkeresztelt, jóval kevesebb a gyakorló. Sokat jelent, ki milyen közegből érkezik: a család, a gyerekkori vallásgyakorlás. Kiemelte: nagyon vágynak a személyes kapcsolatokra a fiatalok, a templomba rendszeresen nem járók is; ha valamilyen módon kapcsolatba kerülnek egy pappal, az rendkívül sokat jelent számukra, mert vágynak a hiteles szóra és a meghallgatásra. Fontos meglátni azt, hogy akik tudnak kötődni az Egyházhoz, azok elsősorban még mindig plébánián keresztül kötődnek.

Dávid Bea Rosta Gergely vallásszociológus elemzéseit idézte. Egy 2012-es magyarországi vizsgálat kimutatta, hogy a 2000-es évekhez képest csökken a vallásos, a vallásosan nevelt gyerekek száma; a vallásosan neveltek templomba járása szintén. A házassághoz a vallásosan nevelt 15–29 évesek is úgy viszonyulnak, hogy ki lehet lépni belőle, ha nem úgy alakul, mint várták.

A házasságkötéshez fontos feltételekről a vallásos fiatalok ugyanúgy gondolkodnak, mint nem vallásos társaik: anyagi stabilitás, lakás, tanulmányok befejezése, munkahely szükséges hozzá – sokuk mind a négyet alapfeltételnek tekinti, ami nagymértékben nehezíti, hogy rászánják magukat a házasságkötésre.

Horváth Bálint is hangsúlyozta, a fiatalok identitásukat keresik, és hiteles személyeket keresnek – beszélgetni szeretnének a tanáraikkal, például az élet nagy kérdéseiről. Jogos és komoly elvárás – csak a másik odalon a túlterhelt pedagógusok állnak… Ezért is kardinális kérdés, hogy legyen minden iskolában teljes állású spirituális, aki ilyen módon jelen tud lenni a diákok számára.

 

A moderátor megszólított néhány, a hallgatóság soraiban ülő fiatalt is. Klára elmondta, ahogy annak idején a gimnáziumban, most az egyetemen is kevés a vallásos fiatal – főleg az olyanok, akik fel is vállalják. A felvállaláshoz szükség van arra az erőre, amit a háttérből a közösség ad, például a plébániákhoz kötődő közösségek. Panka egyházi gimnáziumba jár, őt megrendítették a diákon látható adatok, mert az ő iskolájában „menő kereszténynek lenni”, kifejezetten szeretik a hittanórát – persze, beszélgetések során már tapasztalta, hogy másoknak ez furcsa… (A hallgatóság határozott kérésére végül elárulta, a Szent Angélába jár.) Kristóf már évek óta tanít, amellett hátrányos helyzetű gyerekeknek segít; megerősítette, hogy számos településen a cigány fiatalok kimaradnak a katolikus oktatásból, oda a „fehérek”, az „elit” jár. A hátrányos helyzetű gyerekek, akik a periférián nőnek fel, teljesen más bánásmódot igényelnek, nem feltétlen az intézményes egyházakba kell őket bevonni, hanem megértetni velük, hogy Jézus jelen van az életükben – ott, ahol élnek. A jobb helyzetben élő fiatalokat pedig a segítés felé kellene terelni, hogy ne befalazott, elzárkózó elit legyen belőlük.

A következő kérdés arra irányult, vajon a stabilitásban, vagy éppen az alkalmazkodóképességben van-e az Egyház ereje. Dobszay Benedek elmondta, válságjelenségek idején mindig nagy dilemma, mit lépjünk; gyakran ilyen periódusokban valami teljesen újat akarunk, csak azt érezzük megoldásnak. Mi, keresztények, valakihez próbáljuk vezetni az embereket, a kegyelmi életről van szó elsősorban; eközben fenn akarunk tartani egy struktúrát, egy intézményrendszert, ami nem biztos, hogy képes az evangélium terjesztésére.

Dávid Bea rávilágított, a szociológusok elvégzik a vizsgálatokat, megírják róla a tanulmányokat, ezzel felállítanak egy diagnózist, de amikor ezt az illetékesek elé tárnák, gyakran szembesülnek vele, hogy azok nem nyitottak a diagnózisra – holott csak az azzal való szembenézés után kezdődhetne meg a terápia.

Érdemes megfigyelni, mivel játszanak a gyerekek, milyen sebességen működnek – emelte ki Horváth Bálint –, hisz láthatóan nem tudja őket megszólítani a liturgia, pedig nem rosszindulatúak. Az Evangelii gaudiumban Ferenc pápa hangsúlyozta: „A rendkívüli és gyors kulturális változások megkövetelik, hogy állandó figyelmet fordítsunk az örök igazságok kifejezési formáinak a keresésére, olyan nyelven, mely felismerhetővé teszi annak maradandó újdonságát.”

* * *

A hallgatóságból érkező kérdésre válaszolva a piarista igazgató beszélt az iskolai szinódusról. A kérdésre, hogy mi a vonzó az Egyházban, a gyerekek gyakran a közösséget, a közösséghez tartozást válaszolják. Volt, aki úgy fogalmazott: „Nehéz kereszténynek lenni, mert a világ nem keresztény…”

 

A közösséghez tartozás és a spiritualitás igényét mutatja az is, hogy a fiatalok körében kedvelt katolikus színterek tele vannak hétről hétre. A szociológus megerősítette: óriási az igény a fiatalokban a közösségre, és ennek létfontosságú teret adni, hisz a mai kor pestise, a magány erősen pusztít körükben.

Dobszay Benedek egyik válaszában felvetette: mivel lehet a sikert mérni? A sikert, ami nem igazán keresztény kategória. Az a siker, ha mindenki minket követ? A kereszténység az öröm vallása, de hozzátartozik a kereszt is, a gyengeség. Ha mindenki minket követ, akkor talán elvesztettünk valami lényegeset…

Horváth Bálint ismét kiemelte, hogy a szociális érzékenység hozzátartozik a kereszténységhez; Pilinszkyt idézte: „Milyen / megkésve értjük meg, hogy a / szemek homálya pontosabb lehet / a lámpafénynél, és milyen / későn látjuk meg a világ / örökös térdreroskadását.”

A közjóért érzett felelősség, a szociális érzékenység mellett az Egyház mindennapjaiban való aktívabb szerepvállalás is szükségesnek látszik – és példaértékű a fiatalok felé is –, hiszen a papok száma Magyarországon a 2005-ös 2576 főről 2170-re apadt tíz év alatt, az átlagéletkoruk pedig 60 év fölött jár – derült ki a statisztikákból. Az állandó diakónusok száma dinamikusan nő, ha hazánkban el is marad valamivel a világátlagtól. Eszközt kell adni a világiak kezébe, hogy át tudjanak vállalni területeket, amelyeket korábban a papság végzett. Eddig kicsit nézőként voltunk jelen az Egyház életében – hangsúlyozták a résztvevők –, most át kell vállalni feladatokat. Ne aggodalmaskodjunk (Mt 6,31–34) – viszont nézzük meg, mit tudunk tenni?

Fotó: Merényi Zita

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Hozzászólások lezárva.