Boldog a szolga, aki alárendeltjei között éppoly alázatos tud lenni, mint amikor urai közt forgolódik.

Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója

2020.05.12 Címkék:

1.rész

Keljünk útra!

      Ami most elkezdődik, az egy szentföldi út leírása, de nem a szokásos értelemben. Nem a történelem dominál benne (bár időnként fel kell idézni egy-két dolgot), de nem is csupán egy sokadik zarándok-beszámoló (bár azokat is jó forgatni). Nem pótolja tehát a történeti vizsgálódásokat és az útikönyveket sem.
      Illő viszont, hogy megírjam, mert részem volt egy ajándékban, amit nem tarthatok meg magamnak. 2015 júliusában a ferences rendi főelöljáró kinevezett vizitátornak a Szentföldi Kusztódiához. A vizitátornak meg kell látogatnia minden rendházat és beszélnie kell a Rend minden tagjával ott. A megbízatás 2016. szeptember végén lejárt, de azóta öt alkalommal még eljutottam másokkal oda, főleg Jeruzsálembe. Létrejött egy kötődés, ami személyesen is erőt ad, és már eddig is sok fontos dolgot segített közvetíteni másoknak.
      Nyilvánvaló persze, hogy a vizitáció után is számos dolgot fed a szolgálati titok és a személyes diszkréció. De azért az életnek sok más olyan része van, amiről lehet beszélni, és érdekes is. Milyen nagyobb „projektek” zajlanak? Kik is ma a ferencesek ott? Mi az aktuális helyzetük, terveik, eseményeik? Tágabban: milyen ott a keresztények élete?
      Lehet, hogy egyszer majd képes leszek klasszikus irodalmi formában összefoglalni a vizitáció egész történetét és minden élményét, de egyelőre inkább azt a módszert választom, hogy a naplójegyzeteim alapján haladok.

2015. június

      Ekkor ülésezett Assisiben a ferences rend nagykáptalanja, ez a hatévenkénti gyűlés, amely tanácskozik a Rend helyzetéről, elvégzi a tisztújítást, és meghozza az időszerű döntéseket. A magyar provincia vezetője, minisztere, Dobszay Benedek is részt vett rajta. Június 1-jén írt nekem arról, hogy a Rend főelöljárója, miniszter generálisa puhatolózott nála, meg tudna-e bízni engem a Szentföldi Kusztódia vizitátori feladatával. A vizitátor Rendünkben végiglátogatja a testvéreket a káptalan előtt, elnököl a káptalanon, és kíséri az új miniszter megválasztásának folyamatát. Ez a folyamat pedig a Kusztódia esetében más, mint a többi provinciánál, mert a keresztes kor után a Szentföldön a ferencesek vezetője, a kusztos volt a Katolikus Egyház hivatalos képviselője, ezért a kusztost nem a Szentföldön élő testvérek választják, hanem a Rend központi tanácsa, a generális definitórium, és a pápa hagyja jóvá. Mivel 2003 és 2009 között tagja voltam a definitóriumnak, így 2004-ben részese voltam Pierbattista Pizzaballa kusztos megválasztásának. Tudtam tehát, mennyire kényes feladat ez, de azt is tudtam, hogy nemzetközi, rendkormányzati tapasztalattal rendelkező személyt keresnek. Nem mondtam tehát nemet. Olyan módot kell majd keresnünk a feladat elvégzésére – gondoltam –, hogy munkámmal, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektori feladataival összehangolható legyen.

megérkezik Jeruzsálem kapujához a 2007-es zarándoklat

    Addig kétszer voltam a Szentföldön életemben. 2000 januárja végén a provincia 40 tagjával egy jubileumi zarándoklatra mentünk, amelyet Werner Mertens atya, az észak-német ferences provincia szentföldi komisszáriusa szervezett meg és vezetett le nekünk. Ez egy hétnapos, „klasszikus” zarándoklat volt, a legtöbben ekkor jártunk először ott. Télen mentünk, érkezésünk napján még hó is esett, másnap a Templom téren érdekes volt kerülgetni a hóbuckákat. Leginkább azonban a „fény” különleges élményeként maradt meg bennem ez az egy hét, több síkon is: maga a napsütés, azután egyik-másik szent hely felragyogása imádságban, az evangélium megvilágítása, közösségi összetartozásunk új világossága.
      2007 júliusában pedig a Rend szervezett egy nemzetközi zarándoklatot, amelyre minden provinciából hívtak két olyan testvért, aki az utolsó tíz évben tett örökfogadalmat. Ez nyilván nem szokványos zarándoklat volt, hanem a fiatal örökfogadalmasok egyfajta továbbképzése, közös ünnepe is. A kb. 150 fős csapatot a definitórium is végig elkísérte, sőt mi még egy hétre ott maradtunk Jeruzsálemben. Ekkor már jobban beláttam „a színfalak mögé”, megismertem a Kusztódia életének mindennapjait, beszélgettem ott élő testvérekkel.
      Ezeket az élményeket élesztgettem magamban, amikor Michael Perry miniszter generális június 18-án felhívott telefonon, és tájékoztatott a kinevezésről. Világos volt a számomra, hogy ez nem egyszerűen egy munka, amely „megcsinálható”, hanem ez egy nagy, szent meghívás, aminek meg kell felelni. Beszéltem a főiskolai vezetőséggel a kinevezésről, és nagyon épültem rajta, ahogy felelősen, de hitben fogadták és támogattak. E-mailben tájékoztattam a ferences testvéreket a provinciában és a tanár kollégákat a főiskolán: sok támogatást kaptam. A pasaréti rendházban, ahol élek, már találgattuk, hogyan tudnának majd helyettesíteni engem. Másnap már írtam is egy előzetes jelentkező e-mailt a kusztosnak, Pierbattistának, aki válaszolt is, ekkor éppen Milánóban volt. Elkezdtem „tanulni” a Szentföldi Kusztódiát: elolvastam, amit csak tudtam, lélekben készültem a bonyolult helyzetekre. Egyeztettünk egy előkészítő találkozót a kusztos atyával Jeruzsálemben.

a 2007-es ferences zarándoklat résztvevői a Szent Sír bazilika előtt

 

Folytatjuk!

Ferences Rendtartomány, 2020
A fényképeket Mario Favretto, akkori olasz definitor generális, mai milánói provinciális készítette.

 

 

Hozzászólások lezárva.