Minden teremtmények, áldjátok az Urat!

Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója

2020.07.07 Címkék:

9. rész

2015. november: Itália

A Szentföldi Kusztódia vizitációja most olasz földön folytatódik. Hogyan lehet ez? Nyilván itt nem lesznek bibliai színhelyek (bár Rómában lehetne találni). A Kusztódia élete azonban másutt is folyik, a történelem más helyeket is odakapcsolt a közösséghez. A Szentföldön élő ferencesek ugyanis soha nem voltak önellátóak, sőt többé-kevésbé mindig létbizonytalanság közepette tartottak ki. Fontos volt a támogatói háttér, a Rend és az Egyház közössége, ami sokáig főleg az európai keresztény uralkodókat jelentette, ma pedig a világegyházat.

Először a Nápolyi Királyságban szervezték meg, hogy a ferencesek adományokat gyűjtsenek, és elküldjék azokat a Kusztódiának. 1621-ben azután itt létesül az első komisszariátus – adománygyűjtést szervező rendház – a Kusztódia részeként. A munka vezetőjét komisszáriusnak hívják. 1636-ban Szicíliában is elindul a rendszeres gyűjtés Messina és Palermo központokkal, de ezeket a helyeket azóta fel kellett adniuk. Később Rómában is létesül ilyen ház.

Hogy pontosak legyünk, ma is kétféle komisszariátus létezik. Az első típus a Kusztódia részeként működik, tagjait a Kusztos jelöli ki. Nápoly és Jeruzsálem között ma is úgy helyezik a testvéreket, mint nálunk mondjuk Szécsény és Gyöngyös között. A második típusú komisszariátus az adott ferences rendtartomány részeként működik, és sokszor inkább csak egy iroda, mintsem külön rendház. Minden provincia kijelöl a tagjai közül egy szentföldi komisszáriust, aki szervezi az adománygyűjtést, a zarándoklatokat, és terjeszti a Szentföldi ismeretét és tiszteletét. Ilyen feladatot lát el ma nálunk Tóth Vencel atya. A Kusztódia központja ápolja velük a kapcsolatot, és háromévenként az egész világról összehívja őket konferenciára, tájékoztatóra. A kánoni vizitáció az első típusú házakra terjedt ki, hely szerint: Nápoly, Róma, Washington, Madrid, Buenos Aires. (Az utóbbi két, spanyol nyelvű házat egy kinevezett asszisztens vizitálta, nem én.) Itáliában az említett két helyen kívül még két érdekeltsége van a Kusztódiának, amelyet meg kellett látogatni. Mivel Magyarországról mentünk autóval, Szabó József atyával, először Milánóba mentünk. Úticélunk a Kusztódia könyvkiadója, az Edizioni Terra Santa volt. A Kusztódia belátta, hogy Jeruzsálemből nem tudja hatékonyan szervezni a könyvkiadási tevékenységét, ezért 2005-ben ide telepítette azt. Giuseppe Caffulli igazgató vezet végig az impozáns szerkesztőségen, majd a vezetőkkel áttekintjük a jogi és gazdasági helyzetet, a kiadói terveket. Ők büszkén mutatják, én pedig még büszkébben forgatom az akkor megjelent hatalmas kötetet: a Vörös Győző jordániai ásatását dokumentáló kötetet Heródes királyi váráról, a Machaerusról (az I. a tervezett ötből!). Búcsúzáskor azután az egész csomagtartó megtelik könyvvel – a kincseket ma a Sapientia könyvtárában találjuk.

Innen indulunk Nápolyba. A komisszariátus rendháza éppen a Capodimonte királyi palota parkjával szemben található. Rálátunk a városra, a tenger a távolban sejlik. Hatalmas pálmák, pineák. Öt testvér él itt. Mivel Sergio, a vizitátor titkára nápolyi születésű, ezért a hivatalos programot egy rövid, de annál szakszerűbb városnézés koronázza.

 

Nápolyban a vizitátor titkára, Sergio Galdi előlépett idegenvezetővé… (Fotó: Szabó József OFM)

 

Rómában a komisszariátus hagyományos neve Delegazione, helye a ferences egyetem, az Antonianum mögötti Via Matteo Boiardo. Itt a 16. szám alatt találjuk a 17. századi Villa Giustiniani Massimo patinás épületét. Parkjában kétoldalt a rendház két szárnya. 1948 óta itt működik a főképviselet, amely a többi funkció mellett a Szentszékkel való kapcsolatot is ápolja, és szálláslehetőséget jelent a Kusztódia Rómában tanuló tagjainak. Heten laknak itt a testvérek. November 13-án a reggelinél újságolja egyikük, hogy merényletek voltak Párizsban.

 

Róma, Palazzo Giustiniani, a Kusztódia képviselete. (Fotó: Szabó József OFM)

 

A Kusztódia további közössége az Umbriában, Foligno mellett található Montefalco, az ún. jelöltség színhelye. A ferences rendi képzés szakaszai alapvetően: jelöltség, noviciátus, poszt-noviciátus. Helyileg a Kusztódia számára ezt jelenti: Montefalco, Alverna, Jeruzsálem. Azért hozta Itáliába az első két szakaszt a Kusztódia, mert az arab nemzetiségű jelentkezők számára nehéz az izraeli vízum megszerzése. (Alvernára csak azért nem kellett elmennem, mert abban az évben éppen egy novícius sem volt.) Szép időben Montefalco városkapujától gyönyörű panoráma nyílik a Spoletói völgyre: Perugia, Assisi, Foligno, Spoleto mind látható. Sajnos a borús, ködös novemberi idő ezúttal megfosztott ettől az élménytől. A montefalcói kolostor az Assisi provincia tulajdona, csak kölcsönadták a Kusztódiának. Az obszerváns mozgalom építési hagyományai szerint készült épület, 30 km-re Assisitől, eszményi színhely a Rend forrásaival való kapcsolat kiépítésére. A nyolc jelölt magisztere a palermói születésű Antonino Milazzo, mellette a veronai Raffaello és a mexikói Evencio jelentette a nevelői közösséget. A jelöltek származása: Palesztina, Szíria, Nicaragua, Peru, Kolumbia, USA.

 

Montefalco, a jelöltek közössége. A kép egy későbbi évben készült, egy népesebb csapattal, de a hangulat hasonló volt. (Fotó: Kusztódia)

 

Az itáliai körút utolsó állomása ismét Rómában volt: a Ferences Rend központjában. Évente minden aktuális vizitátort összehívnak egyhetes képzésre, eligazításra. Abban az évben 24-en voltunk. A Kusztódia jelentőségét jól mutatja, hogy Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Kongregáció prefektusa megkért, hogy Michael Perry miniszter generálissal együtt látogassuk meg őt, és számoljunk be neki a Kusztódia helyzetéről.

Érdekes érzés volt Rómában gondolkodni Jeruzsálemről. Melyik is a „központ”? Pierbattista Pizzaballa szerint az Egyház történelmi létrejötte miatt Jeruzsálemnek van egy maradandó központi helye.

 „Jeruzsálem az Egyház számára »anya-egyház«. Ez a közösség »szülte« a többit, ezt nem máshonnan alapították, hanem maga az Úr hívta életre. Nem apostolok alapították, hanem az apostolok innen indultak el, hogy másutt az egyházi közösségeket megalapítsák. A jeruzsálemi helyi egyház hivatása ezért mindig egyetemes: utalás a kezdeti egységre és összhangra.” Pierbattista Pizzaballa: Il potere del Cuore. Il Medio Oriente nel racconto del Custode di Terra Santa, Edizioni Terra Santa, Milano, 2016, 26.

Bár Rómában, a lateráni bazilika homlokzatán olvasható a felirat, hogy minden templom „anyja és feje” (mater et caput), az üdvtörténelem tér-időbeli szemléletében mégis Jeruzsálem a kezdet. Ennek jelképe a szentföldi ferencesek címere, az egyenlő szárú kereszt, négy kis kereszttel a négy sarkában: Jeruzsálemből a négy égtáj felé jut el az evangélium. Jeruzsálemben egy egyházi közösség szüntelenül emlékeztetve van arra, hogy „maga az Úr hívta életre”. Ebben nagy erőforrás rejlik az evangéliumi megújuláshoz. Ezt a különleges egyházi küldetést másutt így írja le Pizzaballa:

„Nekünk, mint a Szentföldön élő keresztény közösségnek, először is azt kell felfedeznünk, hogy ott élünk, ahol minden elkezdődött. De nem pusztán helyekről van szó: mi a Megtestesülés élő emlékezete vagyunk, amely nemcsak az időben, hanem egy adott térben is játszódott le. Eltökélten élni ebben a térben – hivatás, és az egész Egyháznak tett szolgálat. Feladatunk tehát az, hogy ennek tudatát élesszük magunkban. A lelkipásztorok és a hívek mindazokban az egyházakban, amelyek a Szentföldön élnek, mélyítsék el ismereteiket a Szent Helyekről, amelyek az evangelizáció és az imádság fontos alkalmai, azon túl, hogy a szentföldi keresztény identitás biztos pontjai. Főleg Jeruzsálemet nem szabad úgy nézni, mint csupán egymással küzdő frakciók harcterét: továbbra is a kezdeti és végpontja mindenkinek, aki Ábrahám hitét osztja.” (I. m., 38.)

A 86. zsoltár szavát ezen a ponton vonatkoztathatja magára a keresztény ember. Mi is „mind itt születtünk” a keresztség által.

 

FOLYTATJUK!

ELŐZŐ RÉSZ


KÖVETKEZŐ RÉSZ


Ferences Média

 

 

 

Hozzászólások lezárva.