Semmi se szakítson el Teremtőnktől!

Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója

2020.11.03 Címkék:

26. rész

2016. június: Az „ingresso” (2.)

Június 7-én hétfőn az új kusztos az első szentmiséjét az infirmáriumban mutatta be, az idős és beteg ferencesekkel. Ez nem hagyomány, hanem Patton testvéri gesztusa volt. A nap eseménye délután a bevonulás a Szent Sírhoz. Az új kusztos „hivatalosan birtokba veszi” a szent helyet. Ahogy együtt vonulunk, a Casa Nova felől becsatlakozik vagy egy tucat püspök és egy bíboros is: toszkánaiak. Eljöttek zarándoklatra, hogy példát adjanak a híveiknek. Ismerős közülük Rodolfo Cetoloni, egykori firenzei provinciális. A bazilika előtt szigorú sorrend szerint a görög, a latin és az örmény képviselő üdvözlése. Rövid imádság a Szent Sírban. Végig az új kusztos mellett kell lennem, és ez most nemcsak kitüntetés, de kiváló alkalom is a szertartás átélésére. Elindul a körmenet a szokásos útvonalon, de most ünnepélyes formában. Ez annyiban más, hogy minden himnuszt énekelünk, nemcsak a Golgotától kezdődő stációkat. Nagy ajándék volt átélni a bazilika tereit az ünnepi kivilágításban. Érdekes ismét látni, hogy a tömjénezés, főleg amikor egy helynek szól a kőpadlón, lassú, csöndes lendítésekkel, a gyöngédségnek milyen szép gesztusa. Az ünnepélyes körmenet másik eleme, hogy a Szent Sírt a végén háromszor megkerüljük. Mivel már megkezdődött a felújítás, közben egy-egy pillantással szemügyre lehet venni a restaurációs munkák haladását: állványok, szondázások, felvonuló szerszámok és műszerek.

Az új kusztos a Szent Sír bazilikában tartott ünnepélyes bevonuláskor, amint felveszi a főpapi jelvényeket.

Június 8. A mai napon tartjuk a bevonulást a Cenákulumba, hiszen a szentföldi kusztos hivatalos megnevezése ma is „a Sion-hegyi gvardián”. (1551-ig ez konkrét valóság volt, a Cenákulum Sion-hegyi rendházának elöljárója volt minden szentföldi ferences elöljárója – és minden ottani római katolikus hívő ordináriusa is. A kiűzetés után, az új rendi központban megmaradt ez a felfogás, és csak az 1970-es évek elején álltak át arra, hogy legyen ott egy külön helyi elöljáró, gvardián, hiszen a kusztos 7 ország ügyei mellett nem tudott egy helyi közösséggel is kellően törődni.)

Az új kusztos beiktatása a Cenákulum termében.

Délelőtt a titkárságon mondja Sergio, hogy kaptak egy fülest a rendőrségtől: zsidó fundamentalisták valamit terveznek délutánra. Felhívja az ismerős rendőrt, aki tegnap is ott irányított a Szent Sírnál, hogy legyen létszám. 14.40-kor indulás a Cenákulumba. Előttünk négy izraeli kommandós rendőr (nem vicc: nagyon fel voltak szerelkezve!), mögöttünk kettő. Nem vagyunk sokan, a növendékeknek fakultatív a program, csak ketten jöttek a 27-ből. Hozzánk kötődő világiak maroknyi csapata. Érdekes vonulás. Ennyi katonával olyan egy kicsit, mintha minket mint foglyokat kísérnének. A hangulat nyugodt. Közben odaérünk a Cenákulumhoz. A bejáratnál a szomszéd jesiva lépcsőjéről egy zsidó férfi kiabál valamit igen hangosan, a rendőrök csitítják. Úgy tűnik később, hogy riasztotta a többieket. Rendkívüli alkalom az ünnepi imádság az Emeleti Teremben. Nagy élmény Veni Creatort énekelni a Szentlélek eljövetelének helyén, ahol egyébként csak évente kétszer van megengedve nyilvános imádkozás. Utána felolvassák az Apostolok Cselekedeteiből a vonatkozó részt. A kusztos rövid beszédet tart angolul, az Utolsó Vacsora és a Pünkösd témájában. Véletlenül ott van néhány román ortodox meg amerikai zarándok, és átjött néhány bencés atya is, élükön Collins apáttal. Ekkor már igen különös visító hangok hallatszanak kintről. Valami kürtfélét is megfújhattak, először kutyavonításnak tűnt. Nem félelmetes, inkább szánalmas, sajnálnivaló volt. Az imádság negyedóra alatt lement, szépen el is hagytuk a terepet. Számítottam rá, hogy kint „várnak minket”, de nem így történt, úgyhogy sérelem nélkül átvonultunk a Cenacolinóba, a szomszédos ferences rendházba egy frissítőre. Ott az egyik testvér elmondta, hogy ez a fundamentalista kontestálás csak néhány éve van. Amikor Ferenc pápa itt volt, ezek a csoportok bedobták, hogy Izrael állam „engedményeket akar tenni” a keresztényeknek, és akciókba kezdtek. Jogvédő szervezetként állami támogatást is kapnak. Collins apát pedig elmondta, hogy zsidó szélsőségesek szombaton bedobáltak hozzájuk a kertbe néhány nagy kődarabot. Törték is a fejüket a bencések: szombati napon hogyan szabad zsidóknak ekkora köveket dobálniuk?

Június 9. Ismét egy ingresso, ezúttal Betlehembe. Rendőrségi felvezetéssel mentünk ki: indulás 10.30-kor, az első autóban a kusztos a vikáriussal, utána a pápai nuncius, utána a titkár a vizitátorral. Ez már az Óvárost elhagyva mindjárt élményszámba ment, mert balra nagyívben hajthattunk ki, át a záróvonalon, amely miatt egyébként mindig egy nagy kerülőt kell tennünk, ha balra akarunk menni. Motorosok elöl, hátul, oldalt. Forgalom leállítva, a középső buszsávon suhanunk. Első megállás: a Mar Elija görög kolostornál. A hagyománynak megfelelően a kolostor előtti parkolóban fogadja az új kusztost Beit Jala római katolikus híveinek képviselete. Innen Ráchel sírjához megyünk, ahol majd a betlehemiek fogadnak minket. Négy lovasrendőr baktat mellettünk, nagy zászlókkal, jól mutatnak majd a fotókon. Mármost, itt komplikáció jön: Ráchel sírjához az izraeli terület kinyúlik egy „nyaktaggal”, úgyhogy már nem is tudom, hány kapun megyünk át. A „Ráchel sírja” bejárata igazából egy T alakú kereszteződés, 8 m-es falak között, nem túl romantikus környezet. Olyan kapun megyünk be a palesztin hatóság területére, amelyet csak azért hagytak meg a betonfalon, mert a ferences kusztos és a görög és örmény pátriárka itt szokott bevonulni, és ezt a falépítők tiszteletben tartották. Ennél a kapunál láthatóan is kézről kézre adnak minket: a vonalig izraeli rendőrök, utána palesztinok. Innentől lelassul a haladás, de valahogy beérünk a főtérre. Három nagylétszámú cserkészzenekart számoltam össze. Fogad minket a görög és az örmény elöljáró, azután a helyi hatóságok, főként a katolikus polgármester asszony. A bazilikán éppen csak átmegyünk, a bevonulás maga a Szent Katalinban van. Sokkal többen itt sincsenek a hívek, mint a San Salvatoréban voltak.

                        Az új kusztost izraeli lovasrendőrök kísérik egy darabon Betlehem felé menet.

A szertartás után 1 óra tájt ülünk asztalhoz. Ebéd után pontban 2-kor megint felvezetéssel vissza, ez most még gyorsabb. A kivételezett helyzetet kihasználtam, hogy fényképezzek az autóból a határátkelőnél.
Ezzel lezárult az első, legfontosabb négy bevonulás. A jaffai és názáreti bevonuláson én már nem leszek itt. Az ünneplések között azért elég sok elfoglaltságom volt: szervezzük a káptalant, és írom a vizitátori beszámolót.

A beiktatás szertartása a betlehemi Szent Katalin-templomban.

Június 10., péntek: ismét keresztút. Most kevesen vagyunk, mert a ramadán első péntekje van, és a tegnapelőtti tel-avivi merénylet miatt sok utat lezártak. Másnap visszaút Budapestre.

Június 24-én hozták nyilvánosságra, hogy a Szentatya elfogadta Fuad Twal jeruzsálemi latin pátriárka lemondását kora miatt, és Pierbattista Pizzaballát nevezte ki utódának, egészen pontosan apostoli adminisztrátornak, betöltetlennek nyilvánítva a pátriárkai széket. A lelépő kusztos lényegében pihenés vagy szünet lehetősége nélkül kapott új feladatot. Július 15-től volt érvényes a megbízatása, ekkortól intézkedhetett mint ordinárius. A kinevezéssel megszűnt a joga, hogy a kusztódiai káptalanon részt vehessen mint előző kusztos. A felszentelésben szeptember 10-én részesült Bergamóban.

FOLYTATJUK!

ELŐZŐ RÉSZ


KÖVETKEZŐ RÉSZ


Ferences Média

 

Hozzászólások lezárva.