21. rész

2016. március (II.): A Szent Sír bazilika

Március 11-én pénteken reggel kezdődött a Szent Sír bazilika vizitációja. Megtehettem volna, hogy minden nap megyek-jövök a San Salvatoréból, hiszen tíz percre van, de éltem a lehetőséggel, hogy ott aludjak. Vagyis: három napra beköltöztem a bazilikába. A kisbőrönddel végigmentem rajta, és a latin sekrestyéből föl a rendházba. Nincs más bejárat.

Ferenc József császár 1869-es szentföldi útja során megnézte a bazilika galériáján a ferencesek akkori lakhelyét, és azt mondta: „Nálam a gyilkosoknak is jobb helyük van ennél a börtönben.” Sikerült elérnie a szultánnál, hogy a ferencesek a Szent Sír bazilika egyik tetőteraszán néhány szobányi lakhelyet alakíthassanak ki maguknak. Azelőtt annak, aki szolgálatban volt a Szent Sírnál, három hónapig éjjel-nappal bent kellett lennie, azután felváltották a San Salvatoréból. A testvérek életét most úgy szervezik meg, hogy minden hatodik hetet egy másik rendházban tölthessenek pihenéssel.

Ahogy a 7. részben írtam, a bazilika használatát egy részletes szabályrendszer, az ún. status quo irányítja. Melyik felekezet mit, mikor és hogyan csinálhat? Ha például reggel 7-kor a Golgotán misézhet egy zarándokcsoport, 45 perc alatt végezniük kell, és nem szabad énekelniük. Vagy: melyik részt ki takaríthatja. Bizonyára konkrét tapasztalatok vannak mögötte.
Ez a szabályrendszer a látogató számára első pillantásra megmosolyogtató, vagy éppen elveszi a kedvét. De hát maga ez a templom is ilyen – első látogatásra nehezen befogadható. Építéstörténete úgy alakult, hogy nem tudunk egy szép főbejáraton bevonulni, ahol elénk tárul az egész térség, impozáns módon, ahogy más templomokban ezt átélhetjük. Itt belépünk, és nem tudunk eligazodni. Ezért is lesz nagyon fontos, ha elkészül a Christian Information Centre a Jaffai kapunál. A Szent Sír bazilika esetében belépünk egy templom oldalajtaján, ahol előttünk a főhajó le van falazva szinte egészen. De az első belépésnél a vizuális káoszt rendszerint súlyosbítja a hangzavar is. Bizony nem mindenki viselkedik ott úgy, ahogy azt mi egy rendes templomlátogatótól elvárnánk. Sok a „turista”, akit egy adott unalomszint után nem érdekel semmilyen szokás vagy kultúra, ő kiabálni akar. Sok az ortodox zarándok, és az ő számukra, úgy látszik, a templom nem jelenti a szilenciumot. Egyszer persze mindenki lehet „első látogató”. Ezen túl kell esni. Hogy igazán templomként éljük át a Szent Sír bazilikát, reggel 9 előtt vagy este 6 után kell odamenni.

A testvérek időbeosztása ez. Ha korán, mondjuk fél tízkor megy aludni valaki, akkor még majdnem két órát tud pihenni: 23.40-kor már az olvasmányos imaórát mondják, utána pedig éjféltájban a másnapi, azaz valójában aznapi laudest. Legkorábban a sekrestyés kel: 4-kor nyitják a templomot. Egy ferences a status quo szerint 5.00-kor szentmisét mond a Szent Sírban. A közös reggeli ima a tercia 6.05-kor, utána 6.30-kor pedig énekes konventmise van a Szent Sírban. Vasárnap 5.30-kor van énekes gregorián szentmise, 7-kor olasz mise a szentségi kápolnában, ezeken minden testvér ott van. A nap során ki-ki végzi a szolgálatait, a három sekrestyésnek különösen sok a dolga: takarítások, előkészítés, a zarándokcsoportok szentmiséinek előkészítése. 15.40-kor mondják el a vecsernyét, rögtön utána a kompletóriumot is, 16.00-kor kezdődik a naponta végzett körmenet a bazilika szent helyein végig. Este 19.30-kor zárják a bazilikát, ilyenkor ott van a három felekezet összes sekrestyése, mindig valamelyik zár, átadja a nyitást a következőnek, a status quo szerint.

                                            Latin éjjeli virrasztási szertartás a Szent Sír előtt.

Ebben az időrendbe kapcsolódhattam bele bő két napra. Lehet, hogy van, aki meg tudja szokni az éjjeli fölkelést, én előszörre inkább fáradtságot éreztem, mint áhítatot. Érdekes volt látni, hogy a görögök és az örmények inkább éjjel tartják a liturgiájukat, nappal alig látni őket. Igaz, ilyet mi latinok is csinálunk: nagyböjtben négy éjjel van virrasztásos szentmisénk. A legnyugodtabb időszak az volt, amikor este hat óra körül már elmentek az utolsó csoportok is, de még nem zárták a bazilikát. Szombaton reggel mondhattam szentmisét bent a Szent Sírban. Ezen itt voltak a Teréz Anya nővérei a főelöljárójukkal együtt, az Adenben meggyilkolt nővéreikért imádkoztunk. Ott vagyunk Krisztus sírjánál, ahol a gyászolókat a húsvéti örömhír vigasztalja: Dux vitae mortuus, regnat vivus.
Szombatról vasárnapra virradó éjjel a laudes után nem aludtam vissza azonnal, hanem körbementem a bazilikában. A görögöknek liturgiájuk volt, 11-kor kinyitották a kaput. Jövögettek orosz apácák, bevallom, előszörre elég félelmetesek a fekete ruhában, csúcsos süvegben, rendszerint szigorú arccal. Csöndesek voltak, kerestek egy zugot és imádkoztak. Nem voltak „együtt”, láthatóan külön mozogtak. Kimentem a térre, hogy átéljem, milyen éjszaka ki-be járni a bazilikába. Odajött egy ember, és azt mondta angolul: „Én Romániából jöttem, ortodox vagyok, de barátom katolikus, és a lánya beteg. Oda kell adnom önnek ezt a tíz dollárt, hogy imádkozzon érte.” Ezt azután meg is tettem. A görög liturgián egyébként összesen kb. 200 hívő volt, főleg oroszok és románok.

Aznap 1 óra tájban megint elmentem aludni, de 5 óra előtt megint fölkeltem: a három nagyharang ugyanis 5 m-re volt az ablakomtól, és nem akartam, hogy váratlanul érjen a hangjuk. Sőt, a telefonnal fel is vettem a harangszót. Megnéztem az 5.30-as énekelt latin szentmisénket fölülről, a karzatról. Ezen kb. 15 hívő volt jelen.
Maga a „szent sír” egy kicsi épület, amely Krisztus sírjának szikláit foglalja magában. Az 1927-es földrengésben megsérült, de akkor a három felekezet nem tudott megegyezni a felújításról. 1947-ben a brit mandátumi hatóság vasgerendákkal fogta össze, hogy ne essen szét. 1959-ben a három felekezet végre megegyezett a Szent Sír bazilika felújításának átfogó tervéről. A munkálatok 1960-ban kezdődtek, és mindjárt fontos régészeti felfedezésekkel is jártak. 1997-ben elkészült a Szent Sír fölötti új kupola és a kereszt. A Szent Sírra vonatkozóan azonban sokáig nem jutottak dűlőre. A három elöljáró közötti testvéri légkör volt az, ami 2014 végén lehetővé tette a terv valóra váltását. Teofilosz pátriárka, Pizzaballa kusztos és Nourhan örmény pátriárka megegyezett abban, hogy a munkát mielőbb el kell végezni. Szóbeli megállapodás 2016 januárjában született arról, hogy a feladatot az Athéni Műszaki Egyetemre bízzák. 2016 március elején a három elöljáró Athénban hivatalosan bemutatta a nyilvánosságnak a terveket, március 22-én pedig egyezményt is aláírtak erről, hangsúlyozva, hogy a status quóból fakadó jogokat tiszteletben tartják. A három felekezet egy tudományos felügyelő bizottságot hozott létre, amelybe a ferencesek Osama Hamdan építészt (világi személy, palesztin muszlim, a ferencesek régi munkatársa) és Eugenio Alliata ferences régészt delegálták.

                                                 Pillanatkép a Szent Sír felújításának idejéből.

2016 húsvétja után jelentek meg az első lezárások, felvonultak a restaurátorbrigádok, és elindult a munka Antonia Moropulu, az Athéni Műszaki Egyetem professzora vezetésével. A finanszírozás közös, sőt világméretű akció volt, még a magyar kormány is érdemeket szerzett benne. Volt azért némi szkepticizmus a helybeli ferencesekben: „ismerjük, hogyan dolgoznak a görögök…”, „még hogy egy év alatt kész lesz…” Ezen túl azért mégis a szurkolás, az összefogás volt a meghatározó a hangulatban. Az egyik tetőpont 2016. október 26–28. volt, amikor felemelték a márványlapot, amely évszázadok óta óvta a sziklapadot, ahol a holttest feküdt. Ez volt az egyetlen időszak, amikor le volt zárva a Szent Sír a látogatók elől! 2017. március 22-én pedig már a felújított Sír átadását ünnepelhették a jeruzsálemi keresztények. A vizsgálatok azonban riasztó állapotban találták a Sír körüli kőpadlót. 2019. május 27-én a három felekezet egyezményt kötött a következő fázisról, a kövezet felújításáról.

A Szent Sírt gyakran keresik fel Izraelbe látogató állami vezetők, itt éppen Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök.

A Szent Sírnál töltött három nap elég mély nyomot hagyott bennem. Lehet, hogy itt kellett volna kezdeni az egész vizitációt? Végül is ez az a hely, amit mi ferencesek semmiképpen nem hagyhatunk el, hiszen pápai rendelkezés bízta ránk, hogy ott legyünk.

FOLYTATJUK!

ELŐZŐ RÉSZ
←

KÖVETKEZŐ RÉSZ
→

Ferences Média