Boldog a szolga, aki nem a jutalom reményében beszél, nem tárja fel minden gondolatát és késedelmes a szólásra, és bölcsen megfontolja, mit kell mondania és felelnie.

Tanévzáró ünnepségek a ferences iskolákban

2020.06.17 Címkék:

A Ferences Rendtartomány által fenntartott iskolák különbözőképpen búcsúztak a 2019/2020-as tanévtől.

A ‘Szent Agnéla’

Online évzáróval búcsúztatta a tanévet a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium közössége. Szalai Gábor az intézmény igazgatója megköszönte a tanároknak, a diákoknak és a szülőknek is, hogy ebben a „felforgatott évben” ilyen sok áldozatot hoztak. Talán az adott erőt hozzá, hogy egymásért csináltuk.– mondta.

Az online esemény az igazgatói beszédével kezdődött, majd a hetedik évfolyam köszönt el a nyolcadikosoktól, és a nyolcadikos osztályok is virtuális búcsút vettek az általános iskolától. Ezt követően Sirákné Kemény Kinga és Borzák Attila osztályfőnökök búcsúztak osztályaiktól.


A kitűnő tanulók dicsérete, és a 2019/20-as tanév versenyeredményeinek bemutatása után Makláry Ákos atya, a Szent Angéla Alapítvány kuratóriumának elnöke laudációjában méltatta az idei tanév Szent Angéla-díjas tanárát. Ezt követően Dobszay Benedek tartományfőnök-helyettes bejelentette a Szent Ferenc-emlékplakett díjazottját, Semjénné Menus Gabriella személyében. Az online ünnep végén az iskola elsős diákjai verssel búcsúztatták a tanévet.

Az ünnepség az alábbi videóban visszanézhető.

 

______________________________________________________________________________________

A ‘Franka’

Június 12-én ünnepélyes tanévzáróval és a tizenkeddetikes tanulók biztonyítványosztásával ért véget a tanév az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban. Az ünnepségen a vírushelyzetre való tekintettel csak a végzős diákok és hozzátartozóik vehettek részt.

Szánthó Gellért, a gimnázium igazgatójának az ünnepségen elhangzott beszéde:

Kedves Fiúk!

Ha Rátok, a mostani végzős évfolyamra gondolok, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy milyen sok bizonytalanság, kiszámíthatatlanság volt az itt eltöltött utolsó évetekben. Nálatok vezették be az új felvételi követelményeket, melyen a tanév közben még változtattak is. Április elején még azt sem tudhattátok, hogy fogtok-e érettségi vizsgát tenni, s ha igen, akkor mikor és milyen formában. Május közepén pedig azt nem láthattátok még, hogy el tudtok-e búcsúzni az iskolától és diáktársaitoktól. A változó körülmények alaposan próbára tettek benneteket…

Vannak köztetek, akik nagyon jól alkalmazkodtak, és a vártnál is sikeresebb vizsgával adtak számot a tudásukról. De olyanok is akadtak, akik az új körülmények között nem tudtak olyan teljesítményt nyújtani, mint amit vártak maguktól. Hiába van ugyanis valakinek kitartó szorgalma, mellyel alaposan felkészülne a szóbeli feleletekre, idén nem volt esély ilyen módon javítani az eredményeket.
Évek óta halljuk, hogy a világ egyre gyorsabban változik, és hogy az ember sikerességének kulcsa nem más, mint az ezekhez a változásokhoz való igazodás képessége. Példaként fel szokták hozni az állatvilágot, ahol a környezetükhöz legjobban alkalmazkodó egyedek és fajok tudnak sikeresen élni, túlélni. Darwin mondja: „Nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni.” És íme, ez a tézis most váratlanul és nagyon intenzíven megjelent a Ti életetekben is. A változó környezetnek, a hozzá történő idomulásnak lettek nyertesei és vesztesei.

De valóban ez lenne a siker kulcsa, sőt mércéje? Az alkalmazkodás – úgy, ahogy azt Darwin megfogalmazta? Sokak szerint talán igen, egy materialista, pragmatista világ szemével nézve. De mi, tanáraitok és nevelőitek, más mércével nézünk Titeket. Számunkra nem az az érték, hogy hogyan tudtok igazodni valamihez, hanem az, hogy a változó világban miként tudtok hűek maradni önmagatokhoz! Hogyan tudjátok a fontosnak tartott értékeket megőrizni akkor is, ha az nem a sikerhez vezet. Azt értékeljük, akkor vagyunk és leszünk rátok büszkék, ha azt látjuk, hogy egyenesen álltok az élet viharában, gerinceteket kihúzva.

Az alkalmazkodásról és a gerincről Keresztelő Szent János jut eszembe. Kevés emberről gondolom, hogy nála jobban tudott volna alkalmazkodni. A pusztában sáskán és vadmézen élt, többnyire egyedül – olvassuk a Szentírásban. Ha éhezett, azt is elfogadta. Ha hideg volt, akkor ahhoz, ha meleg, akkor meg ahhoz idomult. De amikor számára fontos dologgal találkozott, azt látva, hogy a királya bűnös életet él, akkor nem próbálta meg elfogadni ezt a helyzetet. Ehhez nem alkalmazkodott, és ez az életébe került.
Valahogy így gondolkodom a változó világhoz való alkalmazkodásról. Jó dolog, ha az ember képes rá, de az életnek az értékét nem ezeken mérik le, hanem azon, amihez hűek tudunk maradni. Legfőképp hűek Jézus Krisztushoz, aki megváltott bennünket, és utat mutatott az Atyához. Hűek Szent Ferenchez, aki a leprásban is meglátta az emberi személy végtelenségét, istenarcúságát. Hűek hazánkhoz, 1000 éves történelmi múltunkhoz és értékeinkhez különösen most, Trianon 100. évfordulóján. Hűek azokhoz, kik bizalommal, aggódással és feltétel nélküli szeretettel kísérnek életünk útján.

Kedves Fiúk! Útravalóul annyit tudok mondani, hogy ne féljetek a változásoktól, hiszen azok elkerülhetetlenek, de tartsátok szem előtt, hogy nem kell mindenhez idomulni! A sikeres élet nem egyenlő az értékes élettel. Kívánom nektek, hogy éljetek értékes életet, és kívánom, hogy legyenek később is mellettetek olyan személyek, akik értékelni fogják az áldozatos, nehéz döntéseiteket egy eszme vagy érték mellett! Úgy gondolom, most ilyen embereket láttok magatok körül…

Az ünnepség hálaadó szentmisével ért véget, amelyet Varga Kapisztrán atya, az iskola lelki igazgatója mutatott be. 

 

Az esemény az alábbi videókban nézhető vissza:

 

 

 

Forrás és fotó:
Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium facebook-oldala
Szent Angéla-iskola honlapja

Hozzászólások lezárva.