Boldog az a szerzetes, aki nem találja másban gyönyörűségét és örömét, mint egyedül az Úr szent beszédeiben és műveiben, s ezekkel örömben és vigasságban Isten szeretetére indítja embertársait.

Szent Antal napján egy igazi misszionárius távozott

2017.06.19 Címkék:

Komáromi János, a ferences világi rend tagja, hittanár és festőművész életének 74. évében, Szent Antal napján, június 13-án adta vissza a lelkét a Teremtőnek.  Feleségével, Máriával hat gyermeket neveltek fel, közülük négyen házasok, ketten pedig a ferences első rend tagjai. Házas gyermekeiktől eddig 18 unokájuk született, s büszkén mesélte sokaknak, hogy úton van a 19. unoka is.

Vissza a nyitó oldalra

János és Mária 1993-ban nyertek befogadást a Ferences Világi Rendbe (OFS), melynek 1997-től örökfogadalmas tagjai. János az Országos Tanács képzési felelőse és az OFS folyóiratának, a Forma Minorumnak a szerkesztője volt. Érdeklődése – mint maga vallotta – a család, az életvédelem, az esztétika és a liturgia területe. A Mária Rádió Életigenlő c. műsorát szerkesztette és vezette. Halála előtti napon még az Apostol TV-ben beszélt az élet védelméről. 

A Magyar Katolikus Családegyesület Életvédő Fórumának világi szertartásmestere volt. Feleségével 13 éve alapították Budapest XII. kerületében a Hegyvidéki Családépítő Klubot, ami az Önkormányzat támogatásával annak Kulturális Szalonjában működik.

Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye óraadó hitoktatójaként dolgozott a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolában, annak alapítása óta. Szinte a katedráról távozott Teremtőjéhez.

Az élet minden területén igazi misszionárius volt. Már a rendszerváltás előtt is, amikor  újságkihordóként dolgozott, az újság mellé a hitéből is adott át azoknak, akikkel kapcsolatba került. 

Képzőművészeti alkotásai is az Isten által teremtett világról, benne az emberről, a szeretetről, szabadságról, az életről szóltak. 

Sok évtizede a Normafa közelében lévő Csacsi rétre a minden évben megérkező „igazi Mikulás” is ő volt, és nagyon figyelt arra, hogy az ajándék csomagok mellett lelki ajándékban is legyen részük a gyermekeknek, és az őket kísérő felnőtteknek. Az általa szervezett “barlangkarácsonyok” is lehetőséget adtak az ott jelenlevőknek, hogy átélhessék az ünnep misztériumát ebben az elüzletiesedő világban. 

Az emberekkel való kapcsolata odafigyelő, szívélyes volt. Hitét soha nem rejtette véka alá, még a legnehezebb időkben sem. Az értékek, az élet védelme mellett mindig tántoríthatatlanul kiállt. Igazi ferences lelkiségű ember volt, a szó legmélyebb értelmében. 

Komáromi Jánost július 5-én 14.00-kor temetik a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójából, s azt követően, előreláthatólag 16 órakor a Városmajori templomban mutatnak be gyászmisét.

 

Hozzászólások lezárva.