Boldog az a szolga, aki nem bízza el magát jobban a miatt a jó miatt, amit általa mond és művel az Úr, mint amiatt, amit más által mond és művel.
Róma sok száz temploma között ősidők óta számon tartanak úgynevezett stációs templomokat. E vértanúk tiszteletére emelt emlékhelyeket – különösen nagyböjtben – sok hívő keresi fel, hogy a vértanúk példája vezesse őket a húsvéti misztérium teljesebb megélése felé. A szokás magyar megfelelőjének tekinthető, hogy a ferences templomokban nagyböjtben a vértanúság hírében meghalt ferences szerzetesek boldoggá avatásáért imádkoznak.
Vissza a nyitó oldalraAz idei nagyböjti megemlékezések kiemelkedő eseménye, hogy P. Lukács Pelbárt tiszteletére február 21-én kétnyelvű emléktáblát avattak a horvátországi Valpón, abban a templomban, ahol a vértanút keresztelték.
Az ünnepségen a helyi híveken kívül mintegy száz szerzetesnővér, negyven pap, a djakovár-eszéki érsekség káptalanjának képviselői, a valpói születésű Marin Srakić nyugalmazott djakovári érsek és Dobszay Benedek ferences tartományfőnök vezetésével magyarországi ferencesek vettek részt.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa DuroHranić djakovár-eszéki érsek ismertette P. Pelbárt élettörténetét, és hogy hogyan készült fel életének feláldozására. A zárókönyörgés után P. Pelbárt egykori ministránsa és tanítványa, P. Frajka Félix elevenítette fel személyes emlékeit. „Gyermekkoromban olyan nagy hatással volt rám, hogy elhatároztam, én is követője leszek Assisi Szent Ferencnek, és olyan ferences leszek, mint Pelbárt atya” – mondta a Pasarétről érkezett idős szerzetes, majd arra kérte a helybelieket, hogy legyenek büszkék Valpó nagy szülöttjére, és ápolják emlékét. Ezt követően Dobszay Benedek tartományfőnök mondott köszönetet a djakovári érseknek, hogy a főegyházmegye szívén viseli a magyar ferences vértanúk tiszteletének ápolását. Az egyházmegye ordináriusa egy domborművet adott át a provinciális atyának, és Beszter község plébánosának – itt született P. Pelbárt.
A keresztelőkút felett elhelyezett táblán a következő horvát és magyar nyelvű sorok állnak: „Ebben a templomban keresztelték meg Isten szolgáját, Lukács Pelbárt (1916–1948) ferences atyát, aki Beszter községben született, és Krisztushoz való hűsége, lelkipásztori buzgósága miatt hurcolták el Hatvanból (Magyarország, Heves megye), valamint ítélte el a szovjet ítélőbíróság. 1948. április 18-án hunyt el a finn-karéliai fogolytáborban. Legyen közbenjárónk Istennél, példája pedig bátorítson minket a hit útján! A táblát állíttatta a Dijakovár–Eszéki Főegyházmegye és a Magyar Ferences Rendtartomány.
A hét magyar ferences vértanú emlékhelyeire az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányul. P. Kovács Kristóf szülővárosában, Jászberényben 2013-ban állítottak emléktáblát, ahol Ternyák Csaba egri érsek mutatta be a szentmisét, majd 2014-ben Budapesten a vértanúság témájáról szóló lelkinap keretében mélyítették el Brenner János és a hét ferences szerzetes életpéldájának tanítását. Ekkor a zárómise főcelebránsa Erdő Péter bíboros volt.
Nagyböjt idején Rómában az egyház minden nap más vértanú sírjához zarándokol. Ehhez a korai századokig visszanyúló szokáshoz társulnak a ferencesek Szent Mátyás apostol ünnepétől, február 24-től kezdődően a https://hu-hu.facebook.com/szentkutnemzetikegyhely oldallal, ahol minden nap a hét, vértanúság hírében elhunyt ferences életéből, műveiből idéznek fel egy-egy történetet vagy elevenítik fel az egyház vértanúságról szóló tanítását a nagyböjt során.
Hamarosan ferences imafüzet is megjelenik, amely imakilenced formájában, igeliturgia keretében mutatja be Isten szolgáinak életét és hitvallását, és lehetőséget ad arra, hogy boldoggá avatásukért közösségileg is imádkozhassanak a hívek, s hogy közbenjárásukat kérhessék a különféle nehézségek megoldásában. Az ingyenes imafüzet elmélkedéseket, gondolatokat, történeteket tartalmaz a vértanúkról, illetve maguktól Isten szolgáitól.
