Boldog a szolga, aki nem a jutalom reményében beszél, nem tárja fel minden gondolatát és késedelmes a szólásra, és bölcsen megfontolja, mit kell mondania és felelnie.

Mindenkor az üldözöttek menedéke volt

2012.10.17 Címkék:

Emléktáblát állítanak Károlyi Bernát (1892–1954) kínai misszionárius tiszteletére szülőfalujában, Almáskamaráson október 19-én, születésének 120. évfordulóján. A jubileum alkalmából a település könyvtára felveszi a mártír sorsú szerzetes nevét. Károlyi Bernát egyike a hét ferences vértanúnak, akik 1944 és 1954 között a szovjet típusú diktatúra idején a hit iránti gyűlölet áldozatai lettek, és boldoggá avatásuk folyamatban van. Az ünnepség 16 órakor kezdődik a könyvtárban, 17 órakor ünnepi szentmisét celebrál Kiss-Rigó László püspök, utána táblaavató, melyen beszédet mond Frajka Félix ferences.

Vissza a nyitó oldalra

Az egyszerű nép a ferences szerzeteseket mindig a barátjának tekintette, ezért szokták őket ma is barátoknak nevezni. Népszerűségüket mutatja, hogy egy olyan kicsiny falu, mint a Békés megyei Amláskamarás a huszadik században három kiváló ferences szerzetest adott a hazának. A legidősebb Kiefert Vendel Szilvér egykori mátraverebély–szentkúti házfőnök, aki 1891-ben született és 1974-ben halt meg, Károlyi Bernát és a még ma is élő, 1918-ban született Kamarás Mihály.

Károlyi Bernát (született Krausz Ádám) 1892-ben látta meg a napvilágot. Alsó fokú iskoláinak elvégzése után a pécsi ferences Szeráfi Kollégiumba jelentkezett, ahol a rend habitusának felvétele után a Bernát nevet kapta. Gyöngyösön 1913-ban tette le örök fogadalmát, 1915-ben szentelte pappá Szmrecsányi Lajos egri érsek. Egyházi szolgálatát Baján kezdte, ahol hitszónok, kollégiumi prefektus és több vallási egylet vezetője volt.

Az I. világháború utolsó két évében tábori lelkész, 1918 után Szatmárnémetiben, Dunaföldváron, Jászberényben és Kecskeméten működött. 1929-ben jelentkezett a magyar rendtartomány kínai missziójába. Missziós iskolát alapított, magyar–kínai szótárt szerkesztett. Munkája elismeréseként 1936-ban a Paokinghoz tartozó missziós terület helyettes vezetőjévé, vikárius delegátussá nevezték ki. Két esztendő múlva betegsége miatt haza kellett térnie.

A váci ferences nyomda igazgatója és az Isten dalosai című ferences missziós lapot szerkesztője lett. Két évvel később kecskeméti házfőnöknek választották meg s a magyar kínai misszió ügyeit intézte. A politikába 1944-ben kapcsolódott be. A kecskeméti rendházban nyilasok elől bujkáló katonatiszteket és civileket rejtegetett. 1945 nyarán Kecskeméten a kommunista befolyás alá került hatóságok által fogva tartottak részére tartott istentiszteletein elhangzott beszédei miatt „demokráciaellenesség” vádjával letartóztatták és pár napra őrizetbe vették. A helyi népügyészség augusztusban ügyét megalapozatlannak ítélte, s elrendelte szabadon bocsátását.

1946-ban Pasaréten lett házfőnök. Igazgatása alatt létesült a Ferences Missziók Központi Székháza. A Magyar–Keleti Társaság meghívására missziós előadásokat is tartott. 1947-ben a Demokrata Néppárt képviseletében szerzett mandátumot, de egyházi elöljárói kérésére mandátumáról hamarosan lemondott, azonban továbbra is vezetője maradt a kereszténydemokraták kecskeméti szervezetének.

A népügyészség 1949 márciusában egy 1946-ban elhangzott lajosmizsei beszéde miatt, államellenes izgatás vádjával hét hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelyet mint első fokon hozott ítéletet Károlyi Bernát megfellebbezett. Bernát atya környezetéből többek nyugatra menekültek, mert számolniuk kellett az elhurcolással. Ő azonban súlyosbodó betegsége ellenére is helyén maradt, tudatosan vállalta a szenvedést és a vértanúságot. 1949 novemberében állítólagos angol kapcsolatai miatt kémkedéssel vádolták. Először Vácra internálták, majd a Gyűjtőfogházba hurcolták. A börtönben elszenvedett fizikai bántalmazások és az embertelen körülmények miatt kiújult Kínában szerzett betegsége. Rabkórházban érte a halál 1954-ben. Holttestét – amelyet jelenleg is keresnek – a források szerint a rákoskeresztúri temető 301. parcellájában hantolták el.

A magyarországi rabbi kar a holokauszt hatvanadik évfordulóján Károlyi Bernát zsidómentő tevékenységéért emlékfát ültetett tiszteletére a kecskeméti ferences templom kertjében.

A ferences vértanúk emlékezete és tisztelete rendtársaik és a hívek körében ma is eleven, bizonyítja ezt a mostani almáskamarási táblaavatás és a könyvtár névadása is. A hét személyről a ferencesek és az érintett egyházközségek úgy vélekednek, hogy Krisztusért adták oda az életüket. Ugyanazt tették a nemzeti szocialista időszakban, mint a kommunista hatalom kiépülése idején: mentették az üldözötteket, kiálltak az egyházért, a kisemmizettekért. Helytállásuk következménye minden esetben a meghurcoltatás volt, mely Isten és az egyház elleni haragból forrásozott. E lelkipásztorok tisztában voltak a várható következményekkel, mikor úgy döntöttek, hogy kitartanak híveik mellett, és így igent mondtak a vértanúság vállalására.

Károlyi Bernát és társai boldoggá avatási perének egyházmegyei szakasza várhatóan hamarosan befejeződik.

Hozzászólások lezárva.