Szabad föltennünk ilyen kérdést? Valójában mire vagyunk kíváncsiak? Talán azt kutatjuk, hogy van-e még hatása Szent Ferencnek, van-e aktuális mondanivalója korunk számára? A kérdést így is megfogalmazhatjuk: Szükségünk van-e az általa megélt példára?

Ferenc pápa a megszentelt élet évére levelet írt. Ebben első célként fogalmazza meg, hogy hálá­val tekintsünk a múltra. – „Karizmáját tekintve minden intézményünknek gazdag történelme van. Eredeténél Isten tevékenysége van, aki Lelkében arra hív némelyeket, hogy közelebbről kövessék Krisztust, hogy egy különleges életformára lefor­dítsák az evangéliumot, hogy a hit szemével néz­zék és értelmezzék az idők jeleit, és hogy az egyház szükségleteire teremtő képzelőerővel válaszolja­nak.”(Levél, I./1.)

Mivel – Jézus tanúsága szerint – „Atyám szüntele­nül munkálkodik”, ez a munkálkodás, tevékenység, amely akár Szent Ferencet sajátos életre hívta, ma is folytatódik, az idők végéig. Fontos látnunk, hogy az adott korban, az egyház életének adott viharai­ban, hogyan rezonált pl. Szent Ferenc a Lélek in­dítására, a hit szemével hogyan értelmezte az idők jeleit, s milyen teremtő erővel válaszolt a kihívá­sokra.

Szent II. János Pál pápa a Vita consecrata kezdetű apostoli buzdításában a visszatekintés gondolatát így viszi tovább: „Nem csak dicsőséges történel­metek van, amelyet fel kell idéznetek és el kell me­sélnetek, hanem hosszú történelem áll előttetek is, amelyet még építenetek kell! Tekintsetek a jövőbe, amely felé a Szentlélek indít benneteket, hogy to­vábbra is csodálatos dolgokat vigyen végbe általa­tok!” (110. pont)

A 800 éves ferences történelem nemcsak a Renda­lapítót állítja elénk, hanem mindazokat, akik élete példájából merítve engedték magukat a Szentlé­lektől ihletni, s kibontakoztatták saját karizmájukat, megajándékozták vele saját korukat és az egy­ház folyton épülő életét.

Most rajtunk a sor! El kell hinnünk magunkról, hogy nem sablonra gyártott tömegcikk vagyunk, hanem megismételhetetlen képmásai Istennek, saját egyéniséggel, karizmákkal, hivatással. Ennek kibontásához remekművé vált életek példáit talál­juk, hogy legyen bennünk is bátorság, kreativitás, felelősség.

Mi volt Szent Ferenc életének legfőbb célja és értéke? – Megvalósítani azt, ami minden ember elsődleges hivatása: Krisztushoz hasonlítani, aki Isten megjelenése közöttünk, mi pedig Isten kép­mása vagyunk. Ferencnek ez oly nagyon sikerült, hogy még a megváltó keresztáldozat jeleit is tes­tében hordozhatta, szívében pedig azt a szeretetet, amely által Krisztus értünk áldozta magát. Így vált nyitott szívű testvérré, akihez mindenki vonzódott, akit mindenki követni akart.

Korunk sötét útvesztőiben, ahol az ember arca is­mét súlyosan eltorzul, elemi erővel tör fel a vágy az igazi méltóság és szépség után, amelyet Isten be­lénk ültetett, mégis elvesztettük. A napokban azt a Teréz anyát avatta az egyház szentté, aki – éppúgy, mint annak idején Szent Ferenc – lehajolt a kifosz­tott emberhez, hogy szeretetével visszavarázsolja arcának szépségét.

Vajon melyikünkre, s melyikünknek nincs szüksé­ge, hogy Isten országát építsük?

Kelt.: 2016 októberében, Szent Ferenc ünnepén

Tihamér ferences testvér