Boldog a szolga, aki alárendeltjei között éppoly alázatos tud lenni, mint amikor urai közt forgolódik.

Így ünneplünk mi – Dobszay Benedek OFM a ferencesek nagyhetéről

2019.04.15 Címkék:

Gyónásra várakozó hívekkel telnek meg a ferences templomok a nagyhéten: ebben az időszakban a ferencesek kiemelt figyelmet fordítanak a lelkipásztori szolgálatok elvégzésére, ügyelve arra, hogy ne csak a Ferenciek terén, hanem az országban sok helyen biztosítani tudják a kiengesztelődés szentségének kiszolgáltatását. A kisebb testvérek belső ünnepléséről, a ferencesek húsvéti szokásairól Dobszay Benedek tartományfőnök beszélt.

Vissza a nyitó oldalra

Milyen feladatokat látnak el a ferencesek a nagyhét során?

A rendi közösség életét főként a lelkipásztori szolgálat határozza meg: attól függően, hogy az adott rendházban vagy plébánián mit jelent ez a lelkipásztori szolgálat. A másik tényező, ami ebben az időszakban alakítja lehetőségeinket, hogy ilyenkor kiemelt ideje van a gyóntatásnak. A rendtartomány nagy figyelmet fordít arra, hogy húsvét előtt sok időt szánjunk erre, hiszen nagyon sokan – más plébániákról, más városokból is – érkeznek hozzánk, hogy a ferences templomokban végezzék el szentgyónásukat. 

Mi az oka annak, hogy a ferences helyeken ilyen nagy kultúrája van a gyóntatásnak? A Ferenciek tere például nagyon híres gyóntatási helyszín…

Ez Szent Ferenctől származik. A ferences rendet eredetileg bűnbánó testvérek rendjének nevezték, és a ferencességben kezdettől fogva nagyon fontos volt a bűnbánattartás, majd később – amikor a lelkipásztori szolgálatok előtérbe kerültek – a bűnbánat szentségének kiszolgáltatása. Ez tehát mindig is jelentős része volt a rendi hagyományoknak: így a ferences kolostorokat, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte úgy építették, hogy legyen bennük külön gyóntatóhelyiség is. A magyar Ferences Rendtartomány erre a szolgálatra néhány éve még jobban odafigyel. Fontos, hogy stabilan biztosítsuk ezt, hiszen a mai helyzetben Magyarországon egy-egy paptestvérnek több helyszínen kell lelkipásztori feladatokat ellátnia. A szentgyónás lehetőségével, annak állandó – és ebben az időszakban kiemelt – figyelemmel való elvégzésével tehát az egész magyar egyházat szeretnénk segíteni, nem csak a ferencesekhez kötődő közösségek tagjait. 

A szertartásokon mi magunk is együtt ünnepelhetünk a közösséggel, de hogyan ünnepel ezeken kívül a rendtartomány? 

A nagyhét eseményeit nagyjából három részre oszthatjuk: egy mindenki számára látható és látogatható; egy szintén nyílt, de kevésbé látogatott szertartásrend; valamint a testvérekkel eltöltött bensőséges együttlét. Első ezek közül a liturgia végzése: fontos, hogy virágvasárnap lehetőleg minden plébániánkon legyen egy olyan mise, amely barkaszenteléssel kezdődik és amelyen Passiót énekelnek; ezenkívül természetesen helyet kapnak a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati szertartások, valamint a húsvétvasárnapi szentmise. 
A második – amely szintén látható, de kevesebben vesznek részt rajta – a zsolozsma végzése. Próbálunk figyelni arra, hogy lehetőleg mindenki, aki éppen nem gyóntat, vagy nincs más elvégzendő feladata, jelen tudjon lenni a zsolozsmákon, illetve egyéb paraliturgikus cselekményeken: keresztút, esti virrasztás, búcsúbeszéd éneklése. Ezek mind elválaszthatatlan részei a közösségi ünneplésünknek. Ez már nem annyira „kifelé” történő dolog: ez a közösségi ünnepünk egy nagyon fontos része. 

Ez nagyhét minden napján érvényes?

A közös zsolozsma végzésének a mindennapi életünkben is nagy jelentősége van. A szent háromnapban kap különösen nagy hangsúlyt ez az imádság: hogy méltó legyen, hogy tényleg, minden testvér ott tudjon lenni, illetve hogy a hívek is be tudjanak kapcsolódni.
A nagyhét harmadik vonulata a közösség zárt ünneplése. Mivel ilyenkor sok külső feladat van, alapvetően a közösen elköltött vacsorák alkalmával találkozunk csütörtökön, pénteken és szombaton; húsvétvasárnap pedig ünnepi ebéden veszünk részt. Az asztal körüli együttlét tehát a harmadik fontos pillére a közösség ünneplésének.  

Mindenki abban a házban tölti ezeket a napokat, ahol egyébként is él?

Vannak olyan ferences helyek, ahol nagyon sok település tartozik egy rendház lelkipásztoraihoz. Kárpátalján például legalább két templom jut minden testvérre. Ilyen esetekben azzal is tudunk segíteni egymásnak, ha valaki átmegy egy olyan helyről, ahol többen vagyunk. Előfordult már, hogy egyházmegyés településekre is hívtak minket kisegíteni. 

A lelkigyakorlatos házként működő helyszíneken a szent háromnapon is fogadunk vendégeket. Számukra napközben elmélkedéseket vagy liturgiamagyarázatot tartunk: Szentkúton, Esztergomban és Sümegen is vannak ilyen lelkigyakorlataink, korábban Szegeden és Szécsényben is tartottunk már hasonlót. Idén Esztergomban nagyjából százhetvenen, Sümegen körülbelül ötvenen ünnepelnek együtt a rendtagokkal, bekapcsolódva életükbe. 

A szent háromnap liturgiájában van-e bármilyen különleges, tipikusan ferences elem?

Alapvetően nincs, de kialakult egy olyan hagyomány, hogy minden házunkban ugyanúgy történik például a kereszt és a húsvéti gyertya behozatala, vagy a barkaszentelés. Ez megadja azt a lehetőséget is, hogy bármelyik testvér bárhova kerül, ugyanazzal az énekanyaggal, ugyanazzal a mozgáskultúrával, ugyanazzal a liturgikus beosztással fog találkozni, mint előző szolgálati helyén. Egyébként már a növendékképzés elejétől nagyon komolyan vesszük a nagyheti liturgia elemeit. A liturgia tantárgy hosszú ideig tartó, kiemelt részben foglalkozik a húsvéti ünnepkörrel.

Mint tartományfőnök, milyen ez az időszak?

Előfordul, hogy nagyhét elején még összeér a „hagyományos munka” és a lelkipásztori szolgálat, de az ünnep napjai természetesen számomra is különösen fontosak. Egyébként ebben az időszakban én is többet gyóntatok, olykor még akkor is, – mert van olyan, hogy túl hosszú a sor – ha nem vagyok beosztva. A szent háromnapon a világi teendőimet félretéve én is teljes jelenléttel veszek részt a közösség életében. 

 

VM / Ferences Sajtóközpont, Ferences Alapítvány
Fénykép: orszagutiferencesek.hu

Hozzászólások lezárva.