Az elmúlt évek leveleiben Szent Ferencnek a Naphimnuszban Istenre alkalmazott különleges, és jelentőségteljes megszólításairól elmélkedtünk, és arról, hogy minden Istent illet, mindent neki kell visszaadnunk. A „minden” előtt azonban a Naphimnusz felsorol néhány konkrétumot is, hogy ti. mi minden illeti meg Istent: a dicséret, dicsőség és imádás, és minden áldás, (tueso le laude la gloria e l’onore et omnebenedictione). Ezek egyáltalán nem lényegtelen dolgok az életünkben. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy kinek adjuk meg a dicséretet, dicsőséget, imádást és minden áldást, mertez a hitet érintő kérdés. Hogyan? Akkor mégsem kell mindenkit és mindent tisztelnünk? Dehogyisnem.Csak az nem mindegy, ki áll az első helyen, és hogy kiknek, minek hol a helye.

Jézus a János evangéliumban ezt mondja: „Emberektől nem fogadok el dicsőséget. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5, 41-44) Jézus szavai szerint, aki nem Istennek adja a dicsőítést és dicséretet, hanem egy másik embernek, az a hitét veszélyezteti. Egyszerűen nem tud hinni, merttöbbnyire a kölcsönösség reményében dicsérjük egymást. Így miután mi magunk már gondoskodtunk saját magunk dicsőségéről, nem kívánjuk, hogy Istentől kapjuk meg a dicsőítést és dicsőséget. – Így lesz az egymásnak adott dicsőítés Istentől elválasztó cselekedet. Mert a hit nem azt jelenti, hogy elfogadom Isten létezését, hanem azt, hogy rábízom-e az életemet, kivárom-e hogy gondoskodjék rólam, és nyitott vagyok-e ajándékai befogadására.

Persze másba is vethetem bizalmamat, tisztelhetem és imádhatom is, amint erről a mai magyar nyelvhasználat árulkodik. Hiszen nálunk ma mindenki mindentimád. Imádjuk a süteményt, a nagyszülők az unokájukat, és fordítva, egyesek a friss zöldséget imádják, mások a természetfilmeket.

Érdemes végig gondolnunk, mit is jelent: imádni? Azt, hogy valakit/valamit elfogadok életem értelmének, céljának, és hódolok előtte. Márpedig ha valaki unokát, nagyszülőt, friss zöldséget, természetfilmet imád, az azt jelenti, hogy őt/azt tartja élete értelmének és céljának, és az előtt hódol. Csakhogy ez esetben borítékolva van a csalódás: egy teremtmény soha sem lesz képes maradéktalanul betölteni azt, amire lelkünk sóvárog. Súlyos szavak és tények ezek, de ez Jézus gondolatainak logikája, és ezért mondja Szt. Ferenc, hogy mindez Istent illeti.

Aki ugyanis képes megadni mindezt Istennek, az a valóság és a dolgok helyes sorrendje szerint él. Béke és rendezettség van benne.Nem ő maga áll világának középpontjában, embertársait pedig nem arra akarja „használni,” hogy bezsebelje tőlük a dicsőítést és a megtiszteltetéseket, hiszen tudja, Isten úgyis megadja neki azt a dicsőséget, ami neki jár. Így aztán képes látni és meglátni embertársait, úgy, ahogy vannak, olyannak, amilyenek Isten szemében, azaz a valóságban. Nos, ez is egyfajta szegénység, amelyet Ferenc is élt. Így vezet ez a magatartás a valódi felebaráti szeretethez. 

Szent Ferenc ünnepén

Fr. Varga Kapisztrán OFM