Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben – hasonló körülmények közt – maga is kívánná, hogy elviseljék őt.

Bánk atya 75 éve szerzetes

2018.08.29 Címkék:

A magyarországi ferencesek közül a rendbe való belépést tekintve a legidősebb tagja, Kovács Bánk szeptember másodikán a pesti ferences templomban, a 12 órakor kezdődő szentmise keretében újítja meg hetvenöt évvel ezelőtt tett első szerzetesi fogadalmát. 

Vissza a nyitó oldalra

Az örökké mosolygó, kiegyensúlyozott Bánk atya, aki Segesden, az ősi ferences kolostor szomszédságában 1927. február 2-án látta meg a napvilágot, ma is sokak számára példakép. Igaz magyarsága, máriás lelkülete arra tanít, hogy nem hangos szóval, nem erőszakos módon, hanem a mi Urunk édesanyja, a Magyarok Nagyasszonya segítségével, Jézus Krisztus által jutunk előbbre életünkben. Prédikációi, könyvei mind azt hirdetik: az Atyához Jézuson keresztül Szűz Mária által. 

A Szűz Máriáról nevezett ferences rendtartomány korábbi provinciálisa az 1943. szeptember 2-i eseményre és az azt követő évtizedekre így emlékezik: 

„Amikor fogadalommal köteleztem el magam a kisebb testvérek rendjében, a Bánk nevet kaptam. A szerzetes meghal a világnak, elveszti világi nevét. Az ünnep mindig alkalom a számvetésre, a pillanatnyi elcsendesedésre. 1951. november 4-én szentelt pappá örökfogadalmas szerzetesként Kovács Sándor szombathelyi püspök. Egy évvel korábban már megtörtént a szerzetesek szétszóratása.  A rendi közösségtől megválni kényszerültem. A felszentelés szövege egyházmegyés kispapok esetében így hangzott: Téged felszentellek a Szombathelyi Egyházmegye titulusára. A ferencesek szentelésekor pedig akkoriban a következőket mondta a szentelő apostolutód: Téged pedig felszentellek a szegénység titulusára, ami annyit jelent, hogy a szerzetest senki sem köteles eltartani. A szentelő püspök azonban nekem semmit nem mondott, csak egyszerűen felszentelt. A teológiai doktorátus megszerzése után mégis a nyugat-magyarországi püspökség fogadott be, és ott szolgáltam némi megszakítással a rendszerváltozásig. A kommunista évtizedekben betiltott mariánus ferences rendtartomány titokban kinevezett tartományfőnöke voltam a nyolcvanas években, majd a kilencvenes esztendőkben többször is újraválasztottak erre a tisztségre. Visszaszereztem a rendnek Sümeget, Szombathelyt, Bucsuszentlászlót, Zalaegerszeget és természetesen a pesti ferences templomot. A pesti ferences templom híveit szolgáltam nap mint nap. Hirdettem a szószékről Isten igéjét, magyaráztam a Szentírást. A gyóntató szolgálatban állandó segítője vagyok mind a napig a bűnbánat szentségében részesedni kívánó híveknek, a dogmatikatudományban segítem a kezdő tanítványokat. A nehéz időkben vezetője voltam rendünknek, segítettem, irányítottam a szerzetesi élet újjászerveződését, neveltem az új hivatásokat, támasza, segítője vagyok a hozzám forduló, vigaszt kereső embereknek. Rendíthetetlenül szolgálom Jézus Krisztust szóval, tettel, cselekedettel. Miért adok hálát? Drága jó szüleimért, akik soha nem mulasztották el a vasárnapi szentmisét. Hálát adok azért, hogy olyan kegyelemben részesültem, hogy mindig együtt tudok érezni a bajba jutottakkal. Hálát adok a nélkülözésekért, a mellőzöttség éveiért, mert ez mind kegyelmek forrásává vált az életemben.”

Bánk atya pap mindörökre, Melkizedek rendje szerint. Kérjük az Úr Istent, adjon erőt, egészséget számára, hogy a hetvenötödik éve szerzetesi fogadalmat tett szerzetes pap szolgálatát még sokáig teljesíthesse Urunk dicsőségére.

 

Hozzászólások lezárva.