1. Őrizd meg az arcodat!
Jó esetben az arcod derűs, bizakodó, békés, figyelmes. Rosszabb esetben tragikus, megviselt, kiélt, fásult. Szokták mondani, hogy 30 éves kor fölött az ember felelős az arcáért. Hogy milyen lesz az arcod a 10, 15 éves érettségi találkozón, azon múlik, hogy hogyan élsz. Őrizd meg az arcodat! Nem kell mindig „nagy arcnak, jó arcnak” lenned, az a fontos, hogy ne veszítsd el az arcodat. Az evangélium azt mondja, hogy „ha valaki megüti jobb arcodat, tartsd oda neki a másikat is”. Lehet, hogy összeszed az ember egy-két monoklit, vagy apró ráncokat, beleőszül a rábízottakért való aggodalomba, de ez nem teszi tönkre az arcát. Az arc a lélek tükre, a belső világod vetül ki oda. Őrizd meg az arcodat!

2. Lásd meg a csodát!
Az élet, a jóság, a szépség és az igazság csodáját! Hogy a rossz esetleg nem a rosszat hozza elő belőled. Hogy az átélt rossz a javadra tud fordulni. Sokszor megragadhat bennünket, hogy mennyire törékeny a létezésünk, milyen hajszálon függ az életünk, véletlenek milyen hihetetlen egybeesése volt szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a világon legyünk. A létezésünk elképesztő, és mégis konkrét. Nemcsak az csoda, hogy vannak, akiknek fontosak vagyunk, hanem az is, hogy vannak, akiknek jelent valamit a barátságunk, szeretetünk. A természet szépsége és a művészi szépség, a világról és az emberről szerzett tudásunk is csodák elé állít bennünket.

3. Köss házasságot!
Válj méltóvá arra, hogy egy lány azt mondja: „Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád… És téged el nem hagylak semmiféle bajban, holtodiglan-holtomiglan.” Ha szeretsz egy lányt, szerezd meg neki azt az örömet, hogy elkötelezed magad mellette, hogy biztonságban érezheti magát melletted. Ismerd föl, hogy az életed nagy lehetősége, hogy boldoggá tudsz tenni egy családot, a feleségedet és a gyermekeidet.
Őrizd meg az arcodat, lásd meg a csodát, köss házasságot!
Nemcsak az iskola hagyott nyomott bennetek, hanem ti is az iskolában. Tanáraitok emlékeiben, prefektusaitok idegzetében. Köszönöm mindazt a jót, amit megtettek osztálytársaitokért, önmagatokért, az iskoláért, mindazért, amivel gazdagítottátok a környezeteteket, és amit beépítettetek magatokba!

A ballagás nemcsak az iskola és az érettségiző diákok ünnepe, hanem a szülőké is. Mit üzen ma nekik Szent Ferenc?
Szent Ferenc ma – legalábbis szerintem – azt üzeni a szülőknek, hogy nem az a leghelyesebb, ha mindenben engedik gyermeküket a saját fejük után menni. Az ő szülei engedték, hogy háborúba menjen; aztán egy év börtön után sebesülten, betegen térjen haza. De az sem volt szerencsés, amikor saját álmaikat akarták megvalósítani Ferenc életében, és kereskedőt akartak belőle faragni. Ehelyett azt segítsék elő, és azért ostromolják az eget, hogy gyermekük keresse, felismerje, és megvalósítsa az Úr kezdeményezését, mint ahogy Szent Ferenc tette.
És mi az eredmény? A ballagási mise záróéneke úgy említi Szent Ferencet, hogy két faággal hegedül. A hangszer alkalmatlan, kotta sincs, mégis hallja a zenét belül. És életének zenéjét sokan hallják azóta is nagyon harmonikusnak. Az eredmény tehát egy boldog, kiteljesedett ember.

A kedves szülőknek azt a boldogságot kívánom, hogy gyermeküket kiteljesedett embernek láthassák, nektek, kedves diákjaim, pedig azt, hogy minden nap növekedjetek Szent Ferenc inspirációja nyomán!

P. LUKOVITS MILÁN

Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium igazgatója