Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják.

Ferenc pápa a Szentföldön 800 éve jelen lévő ferencesekhez

2017.10.18 Címkék:

Ferenc pápa október 17-én levelet küldött Francesco Patton szentföldi ferences kusztosnak abból az alkalomból, hogy a rend nyolcszáz éve van jelen és szolgál a Szentföldön, „azokon a helyeken, ahol Isten megtestesült és közöttünk élt”.

Vissza a nyitó oldalra

A Szentatya hálás köszönetet mond az ott szolgálatot teljesítő ferences testvéreknek, akik „életben tartják a keresztény tanúságtételt, tanulmányozzák a Szentírást, és fogadják a zarándokokat”.

A pápa levelében felidézi, hogy Assisi Szent Ferenc az 1217-es nagykáptalanon tette a rendet misszióssá és egyetemes távlatúvá, testvéreit az összes nemzethez elküldve – mint a hit, a testvériség és a béke követeit. Ekkor hozta létre a szentföldi rendtartományt, melyet kezdetben tengerentúli vagy szíriai provinciának hívtak. A rend terjeszkedése így „egy olyan nagy kalandnak a kezdetét jelentette, mely a testvéreket nyolcszáz évvel ezelőtt Akkóba vitte” – itt vette kezdetét idén június 11-én a jubileumi megemlékezések sora. A pápa tanúsága szerint a jubileumi év arra is lehetőséget adott a szentföldi kusztódia tagjainak, hogy megújítsák jézusi hivatásukat, illetve az evangélium és az Egyház iránti hűségüket.

„Az imádságban, egyszerűségben kitartva és szegényen, Róma püspöke iránti engedelmességben vagytok jelen a Szentföldön a különféle kultúrák, népcsoportok és vallások testvérei mellett, miközben a béke, a testvériség és a tisztelet magvait hintitek el” – méltatta a ferencesek tevékenységét a pápa. Azt is elismerte, hogy a kusztódia készségesen fogadja a világ minden részéről érkező zarándokokat, és támogatja őket abban, hogy buzgón tanulmányozzák a Szentírást – Szent Jeromos mondása jegyében: „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Jézust.”

A levélben Ferenc pápa külön kitér a szentföldi ferencesek lelkipásztori szolgálatára, mellyel a helyi egyházi közösségeket segítik. Arra kéri őket, hogy „örömmel maradjanak meg továbbra is ebben a szolgálatban, főként a szegények gondozásában, a fiatalok nevelésében, az idősek ellátásában, a betegek ápolásában, miközben az élet hétköznapjait az irgalmasság műveivel élik meg”. Utal arra, hogy elődje, VI. Kelemen pápa 1342-ben a Gratias agimus kezdetű bullával a ferencesekre bízta a szent helyek őrzését, arra bátorítva őket, hogy legyenek a Feltámadott örömteli tanúi a Szentföldön.

„Ti az Isten egész népének a nagykövetei vagytok, mely bőkezűen fenntartott benneteket, különösképpen is a szentföldi gyűjtések révén, ami láthatóvá teszi Jézus földjén a hit cselekedeteit” – hangsúlyozta a Szentatya.  „Ajánlom, továbbá intem és buzdítom a testvéreket az Úr Jézus Krisztusban, hogy akik az egész világba indulnak, ne veszekedjenek, kerüljék a szóváltást, ne ítélkezzenek egymás felett, hanem legyenek szelídek, békések, szerények és alázatosak, akik tisztességgel beszélnek mindenkivel, ahogy az illik” – idézte a pápa az alapító Szent Ferenc szavait regulájából, majd a Boldogságos Szűz Mária és a rend védőszentje, Páduai Szent Antal pártfogásába ajánlotta az alapításának nyolcszáz éves jubileumát ünneplő szentföldi ferences kusztódia tagjait.

A szentföldi ferences kusztódia a ferences rend legfontosabb missziója. Az 1217. évi általános káptalan alapította, s miután 1263-ban elszakadt a római kusztódiától, három részre oszlott: a szíriai, a ciprusi és a tarzuszi kusztódiára. A szaracénok 1291-ben az összes szíriai és palesztinai kolostort elpusztították, sok ferencest is megöltek. A kusztódia 1333-ben éledt újjá, amikor Róbert nápolyi király és felesége, Sancia a szultántól néhány szent helyet visszakapott Jeruzsálemben, és ők a ferencesekre bízták azokat. Ezt az ajándékozást VI. Kelemen pápa 1342-ben megerősítette Gratias agimus kezdetű bullájával.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír

Hozzászólások lezárva.